«Terhes vagyok» — mondta Nóra a rendelőben, hangja elcsuklott, ahogy benne valami darabokra hullott, majd újra összeállt

Ez fájdalmas és felkavaró igazságtalanság.
Történetek

A rendőr összecsukta az iratokat, majd száraz hangon megszólalt:

— A jegyzőkönyvet továbbítjuk a bíróságra. Ez már büntetőjogi ügy. Készüljenek fel arra, hogy magyarázatot kell adniuk. És ha még egyszer hasonló miatt ide kell jönnünk, azonnal az őrsre kerülnek.

Balázs szó nélkül beült a volán mögé. Elfordította a slusszkulcsot, a motor felbőgött, de a keze remegett a kormányon. Hajnalka az anyósülésre huppant, majd hirtelen hangosan zokogni kezdett. Nem visszafogottan, nem méltósággal — inkább kétségbeesetten, csúnyán, mintha minden addigi kontrollja egyszerre omlott volna össze. Az autó elindult, lassan gurult végig a kátyús úton, a kerekek alól sár fröccsent szét.

Tamás odalépett Nórához.

— Jól tetted, hogy nem hagytad magad — mondta csendesen. — Büszke lehetsz magadra.

Nóra csak bólintott. Nem érzett diadalt, sem kárörömöt. Odabent inkább üresség volt. Könnyű, furcsán lebegő érzés. Mintha egy láthatatlan, de nehéz terhet vettek volna le róla, amelyet tizenöt éven át cipelt anélkül, hogy igazán tudatosult volna benne a súlya.

Bement a házba. Végigjárta a szobákat, szemével ellenőrizve, mit vittek el. Alig hiányzott valami. Egy régi mikrohullámú sütő és néhány doboz viasz — ennyi. Minden más pontosan ott maradt, ahol mindig is volt.

Leült arra a kopott kanapéra, amely még a gyerekkorát is túlélte. Tenyerét ösztönösen a hasára tette. Odabent apró szív dobogott. Az ő gyermeke. Soha nem kell majd megtudnia, hogyan próbálta az apja elüldözni az anyját a saját otthonából. Nem fog emlékezni arra sem, miként tette rá a kezét mások munkájára a nagymamája, majd pénzzé váltotta. Ez a gyerek itt fog felnőni, ebben a házban, ahol almás illat keveredik a friss fa szagával. Ahol a szomszédok tejet és krumplit hoznak át. Ahol nem kell félni.

Nóra felállt, az ablakhoz lépett. Kint az öreg cseresznyefa ágai lassan ringatóztak. A napfény áttört a felhők között, valahol a fűben tücskök ciripeltek.

Kitárta az ablakot. A hűvös, tiszta levegő betöltötte a szobát.

Hosszú évek után először érezte úgy, hogy végre igazán, mélyen, szabadon tud lélegezni.

A cikk folytatása

Sorsfordulók