– Drágám, te is pontosan érted, miről van szó – mondta Márk őszinte, fáradt szomorúsággal. – Az újévet otthon kell töltenem.
– A feleségeddel – tette hozzá Lilla halk, megtört hangon. – Igen, persze, értem.
– Csak egy kis türelemre van szükség. Adj időt, és mindent elrendezek. Ez az állapot nem tart örökké.
– Semmi sem tart örökké… – felelte Lilla csendesen.
Megcsókolta Márkot, majd visszament dolgozni. Pechjére egy nős főnökbe szeretett bele. Az év utolsó éjszakáját így a szüleivel tölti majd. Felveszi azt az ajándékot, amit Márktól kapott, hogy legalább valami vele lehessen azon a különleges, mesébe illő estén. Egy finom, arany nyakláncot adott neki gránátkövekkel. Közeledett a tüzes ló éve, és mindenki meg volt őrülve a vörös árnyalatokért.
Tehát szilveszter a szülőknél. Huszonöt évesen. Apa mit sem tudott Lilla és a nős főnök kapcsolatáról, anya viszont igen. Gyakran sóhajtozott, néha leszidta. Elítélte. Azt hajtogatta, hogy ebből sosem sül ki semmi jó.
– Hogy mondhatsz ilyet? – csodálkozott Lilla. – Hiszen te is ugyanebben voltál!
A családban köztudott volt, hogy amikor Emese megismerkedett Gergővel, a férfi még házas volt. A házassága már romokban hevert, végül elvált, Emesét választotta, megszületett Lilla, és azóta huszonhat éve boldogan éltek együtt.
– Elfelejtetted, mennyit betegeskedtem, és hogy majdnem belehaltam? – tárta szét a karját az anyja. – Azt hiszed, mindez véletlen volt? Ez büntetés volt! Nem kívánom neked ugyanezt a sorsot. Ne avatkozz bele más családjába, kislányom!
Ne avatkozz… Lilla maga is tudta, hogy igaza van. De mi van, ha érzelmekről van szó? A szívet nem lehet parancsszóval leállítani.
– Lillám, miért ülsz ilyen levert arccal? – kérdezte Balázs, a kollégája.
Valóban a számítógépe előtt ült, és alig tudta visszatartani a könnyeit. Nem engedheti meg magának ezt, főleg nem az ünnepek előtt. Gyorsan összeszedte magát, felvette a legjobb pókerarcát, és szinte hiteles meglepetéssel válaszolt:
– Levert? Ugyan már! Csak elkalandoztam egy pillanatra.
Balázs közelebb hajolt hozzá, és halkan kérdezte:
– Min gondolkodtál? Talán azon, hogy Márk nem hívott meg szilveszterre?
Mosolygott, Lillát viszont jeges rémület járta át.
– Meghívott? Ne viccelj már! Hiszen nős!
– Tudom. Engem viszont meghívott.
– Hát gratulálok – komorodott el azonnal Lilla. – Igazán örülök nektek!
Tudta, hogy Márk és Balázs jó barátok. Na és? Ettől még nem kellett volna ennyire fájnia.
– Azt mondta, menjek a barátnőmmel… – folytatta Balázs vigyorogva.
Lilla gyomra még jobban összeszorult. Mindenki párban, csak ő egyedül, mert beleszeretett egy foglalt férfiba. Talán anyának igaza van, és ideje lenne megálljt parancsolni, amíg nem késő.
– Jössz? – hallotta Balázs hangját, de egy pillanatig nem értette.
– Tessék? Hová? Dohányozni? Tudod, hogy nem cigarettázom.
– Tudom. Szilveszterre jössz velem, erre gondoltam. Egy kis terepszemle. Saját szemeddel néznéd meg Márk családi életét belülről.
– Micsoda? Veled? Az ő házába? Az ünnepre? – kérdezte Lilla döbbenten.
– Igen. A barátnőm szerepében.
– Várj csak… neked nincs is senkid?
– Egyedül vagyok, mint az ujjam! – vágta rá Balázs.
Lilla nem tudta eldönteni, valódi-e a csalódottsága, vagy csak eljátssza. Azt sem látta tisztán, miként mondhatná el Márknak, hogy ő…
– Ugye nem jut eszedbe neki elmondani? – kérdezte Balázs hirtelen.
– Hogy ne mondjam el neki?
Jó ég, mit kérdez egyáltalán?! Hiszen még igent sem mondott.
– Szóval? – nézett rá Balázs várakozón. – Bemész velem az „ellenséges táborba”, vagy inkább elsétálsz az ajánlat mellett?