Néhány órára lesz szükség — nagyjából öt. Reggelre készen lehetünk.
— Biztos benne? — kérdezte András bizonytalanul.
Nóra ránézett, hosszan, komolyan.
— Három éve maga vett fel ide dolgozni. Nem kérdezett semmit. Nem kért ajánlást. Akkor sem, amikor mindenki más elküldött. Ez most az én tartozásom.
András bólintott, mintha ezzel lezárná a kérdést.
— Akkor kezdjen hozzá.
Nóra hajnalig dolgozott. András végig mellette maradt, kábeleket adott a kezébe, figyelte a futó sorokat a monitoron. A csendet csak a gépek halk zúgása törte meg. Pirkadatkor Nóra hátradőlt a székben.
— Kész. Nézze át.
András felment az irodájába. A szerződések sértetlenek voltak, a számlák újra megnyíltak, az adatbázis hibátlanul futott. Mély levegőt vett, mintha most először engedné ki magából a feszültséget.
Nóra az ablaknál állt. Odakint rózsaszínbe fordult az ég.
— Megmentett engem — mondta András halkan.
— Csak azt csináltam, amihez értek — felelte egyszerűen.
— Mától nem takarítóként dolgozik itt. Ön lesz a biztonsági rendszer fő ellenőre. Többszörös fizetéssel. Saját irodával.
Nóra hitetlenkedve nézett rá.
— Ezt most komolyan mondja?
— Teljesen.
A nő nagyot nyelt, majd lassan bólintott.
Egy héttel később Nóra a belépési naplókat ellenőrizte. A képernyőn futó adatoknál hirtelen megállt a keze. A vírus éjjel kettőkor indult el. András helyettesének gépéről. Ákoséról. Arról az Ákosról, aki húsz éve a barátja volt.
Kinyomtatta az adatokat, és azonnal Andráshoz ment.
— Ezt látnia kell.
András átfutotta a lapokat. Az arca megkeményedett.
— Valami hiba lesz.
— Nem. A saját jelszavával lépett be. Háromszor is. Ellenőrizte, működik-e.
András az asztalra csapta a papírokat.
— Mit javasol?
— Rejtett megfigyelést. Ha ártatlan, nem történik semmi. Ha ő volt, lebuktatja magát.
— Rendben. Csinálja.
Két nappal később Nóra újra megjelent az irodában, ezúttal egy dossziéval. Levelezések voltak benne. Ákos arról tárgyalt, hogyan venné meg a céget a csőd után, fillérekért, strómanokon keresztül.
— Tönkre akarta tenni magát. Aztán mindent megszerezni.
András némán olvasott. A keze remegett.
— Azt akarom, hogy maga vallja be. Mindenki előtt.
Másnap reggel értekezletet hívott össze. Ákos vele szemben ült, látszólag nyugodtan.
— Gond van — kezdte András. — A vírus nyomot hagyott a régi szerveren. Ott vannak az elmúlt évek belépési adatai. Nóra ma este mindent töröl, és újratelepíti a rendszert.
Ákos összerezzent.
— Talán nem kellene elsietni…
— De igen — mondta Nóra határozottan. — Fertőzött az egész. Ma töröljük.
Este már csak hárman maradtak az épületben. Nóra beállította a kamerákat. Fél egy körül a portás telefonált.
— Ákos úr megérkezett. Azt mondja, itt felejtett néhány iratot.
— Engedje be.
Csendben lementek az alagsorba. Ákos a számítógép előtt ült, kezében egy pendrive-val, és éppen egy fájlt törölt.