Lilla ujjával végighúzott a papíron, majd határozott mozdulattal félretolta.
— Elég volt ebből a cirkuszból — mondta halkan.
Felvette a tollat, rápillantott a keresetlevélre, aztán visszatette az asztalra. Felállt, kinyitotta az íróasztal fiókját, és elővett egy pendrive-ot.
— Ezek a felvételek Gergő dolgozószobájában működő kamerákból származnak — közölte nyugodt hangon. — Biztonsági okokból szereltette fel őket. Látszik rajtuk, hogyan írja meg a végrendeletet. Az is, ahogy a közjegyzővel beszél. Teljesen tiszta tudatállapotban volt. Itt van a határidőnaplója is. Leírta benne, miért Eszterre hagy mindent.
Erika ösztönösen rácsapott a pendrive-ra, de Lilla elkapta a csuklóját.
— Ez csak egy másolat — tette hozzá. — Az eredeti a közjegyzőnél van.
— Megőrültél?! — pattant fel Barbara. — Lemondasz a pénzről? Mindenről?!
— Tanúként megyek a bíróságra — válaszolta Lilla, miközben felállt. — A védelem oldalán. Elmondom, hogy Gergő saját elhatározásból döntött. Tudta, mit csinál. És azt is, hogy ti hamis tanúkat akartok a perbe rángatni.
Olyan csend telepedett a szobára, hogy az utcáról beszűrődő autózaj is élesen hallatszott.
— Meggyaláztad az emlékét — sziszegte Erika elsápadva. — Elárultad a családot. Megátkozlak. Egyedül maradsz, semmid nem lesz, és még megbánod.
— Egyedül már vagyok — felelte Lilla halkan. — Attól a naptól, hogy meghalt. És csak azt bánom majd, hogy nem ismertem igazán.
Erika sarkon fordult, és kiviharzott. Barbara utána rohant, közben visszakiabált:
— Akkor is beperelünk! Nélküled! Nincs rád szükségünk!
— Tegyétek csak — nézett utánuk Lilla. — És veszíteni fogtok. Én pedig elmondom a bírónak a bérelt tanúitokról is. Gyanítom, ez érdekelni fogja.
Az ajtó becsapódott.
Két hónappal később Eszter elutazott a műtétre. Lilla segített mindenben: papírok, klinika, időpontok. Márk és Dóra a nagymamánál maradtak, Lilla pedig hetente feljárt hozzájuk — bevásárolt, leckét ellenőrzött, ott volt.
Erika végül mégis benyújtotta a keresetet. Az ügy egyetlen tárgyalás alatt lezárult. Lilla tanúskodott, bemutatta a felvételeket és a naplót. Az ügyvéd próbálta sarokba szorítani, de megtört, amikor a bíró rákérdezett a fizetett tanúkra. Barbara ellentmondásokba keveredett. A keresetet elutasították, és figyelmeztetés született a bíróság megtévesztésének kísérlete miatt.
A tárgyalás után Erika szó nélkül hagyta el a termet. Barbara hangosan háborgott mögötte. Mindketten tudták: vesztettek. És azt is, hogy a városban hamar elterjed majd, hogyan akartak pénzt kicsikarni egy beteg asszonytól és a gyerekeitől.
Lilla visszatért a megszokott mindennapokhoz. Szociális munka, kis lakás, csendes esték. Néha elővette Gergő fényképét, és azon töprengett: azt a férfit szerette-e, aki valóban volt, vagy csak azt, akit neki mutatott.
Válasz nem érkezett.
Nyár végén Eszter hazajött a fővárosból. Soványabb volt, de élt. A műtét sikerült, az orvosok rehabilitációt javasoltak, de jó esélyekről beszéltek.
Lilla még aznap elment hozzájuk. Márk ajtót nyitott, és szó nélkül átölelte. Erősen, felnőttesen. Dóra félénken kikukucskált a szobából, és elmosolyodott.
Eszter a kanapén ült, plédbe burkolózva. Amikor meglátta Lillát, elsírta magát.
— Köszönöm — mondta zokogva. — Mindent elvehettél volna. Tönkretehettél minket. De te…
— Azt tettem, amit Gergő akart — felelte Lilla, leülve mellé. — Ő nem volt töké…