Lilla csak nagy nehezen állta meg, hogy ne forgassa meg a szemét. Mihály, ez az önjelölt jogi szaktekintély, akinek az iskolai végzettsége megállt három osztálynál, a magánéleti tapasztalata viszont öt válásnál, Balázs számára hirtelen hitelesebb forrás lett, mint bármilyen törvénykönyv.
– A folyosón felragasztott tapéta meg a plafonra tett lámpa nem több, mint szokásos karbantartás, Balázs – szólalt meg higgadtan, szinte tanári hangon. – Ezek nem olyan volumenű beruházások, amelyek számottevően növelnék az ingatlan értékét, és főleg nem alapoznak meg tulajdonjogi igényt. Ráadásul a tapétát én vettem. Te legfeljebb segítettél felrakni, és akkor is kétszer összevesztünk, mert ferdén illesztetted az éleket.
– Most komolyan a kenyeremet vágod a fejemhez? – robbant ki Balázs, az arca foltokban vörösödött. – Mintha nem adtam volna bele mindent ebbe a lakásba! A lelkemet is itt hagytam!
– A lelket nem lehet peresíteni – felelte Lilla szárazon. – Figyelj, megpróbálom egyszerűen elmagyarázni, mert látom, az észérvek nem jutnak át.
Felállt, odalépett a szekreterhez, ahol az iratait tartotta, és elővett egy vastag, sötétkék mappát. Visszasétált a kanapéhoz, letette a dohányzóasztalra, de még nem nyitotta ki.
– Balázs, ezt a lakást három évvel azelőtt vettem, hogy egyáltalán megismerkedtünk volna. A vételár egy részét a nagymamám hagyta rám, miután eladta a falusi házát, a többit hitelből fedeztem. A jelzálogot teljes egészében visszafizettem, még azelőtt, hogy te először beléptél volna ide.
– És akkor mi van? – pattant fel a fotelből. – Most majd az orrom alá dörgölöd, hogy csak betolakodó vagyok? A férjed vagyok! Törvényesen! A pecsét ott van az útlevélben! Ami a tiéd, az az enyém is!
– A Családjogi törvény harminchatodik paragrafusa – mondta ki lassan, hangsúlyozva minden szót, miközben a szemébe nézett. – Kimondja, hogy a házasságkötés előtt szerzett vagyon, valamint az ajándékba vagy örökség útján szerzett tulajdon annak a különvagyona marad, aki megszerezte.
Balázs megdermedt. A jogi kifejezések láthatóan zavarták; nem értette őket, de érezte a súlyukat.
– Ezt te találtad ki – morogta bizonytalanul. – Mihály mást mondott…
– Mihály mondhat, amit akar, de a bíróságon nem az ő szava számít, hanem az iratok.
– Miféle bíróságon? – sápadt el. – Te most válni akarsz? Csak azért, mert ide akartam hozni anyámat? Hát ilyen vagy te? A saját anyám mondta, hogy nem vagy tiszta ügy, csak én nem hittem neki!
– Tíz perccel ezelőtt még nem akartam válni – felelte Lilla őszintén. – Csak azt szerettem volna, ha tiszteletben tartod a határaimat. De az, hogy kijelented: „én vagyok a férfi, tehát a lakás az enyém”, meg hogy az engedélyem nélkül akarsz ideköltöztetni valakit… Ez már elgondolkodtat.
– Elgondolkodtat! – kapta fel a vizet Balázs, érezve, hogy kicsúszik a talaj a lába alól, és dühvel próbálta pótolni a bizonytalanságot. – Ki kellene neked harmincnégy évesen? Egy elvált nő! Én meg rendes pasi vagyok, találok magamnak olyat, aki tudja, hol a helye! És ezt a lakást is kiperlem tőled, legalább a felét! Az erkölcsi sérelmeimért meg azért az öt évért, amíg a főztödet ettem!
Ez már inkább volt nevetséges, mint fenyegető. Különösen a főztös megjegyzés – Lilla kiválóan főzött, Balázs pedig az együtt töltött évek alatt szemmel láthatóan jó tíz kilót szedett magára.
– Kiperled? – kérdezte fagyos mosollyal. – Hajrá.
Ekkor végre kinyitotta a kék mappát. Elővette az ingatlan-nyilvántartási kivonatot, az adásvételi szerződést és a banki igazolást a hitel lezárásáról.
– Nézd csak. Vásárlás dátuma: 2015. március 12. A hitel teljes visszafizetése: 2018. február 20. Az esküvőnk napja: 2019. augusztus 5. Jogi értelemben te itt senki vagy, Balázs. Legfeljebb ideiglenesen bejelentett lakó, akit jóindulatból tűrtem meg.
Balázs kikapta a papírokat, mintha azt remélte volna, hogy a sorok között valahol mégis ott bújik a neve. Idegesen futtatta végig a szemét a szövegen, az ajkai hangtalanul mozogtak.
– De a lakcím… – suttogta. – Be vagyok jelentve. Állandóra…
– A bejelentett lakcím nem tulajdonjog – vágta rá könyörtelenül Lilla. – Csak annyit jelent, hogy az állam tudja, hol alszol. Ha elválunk, két hónapon belül kijelentethetlek, mint volt családtagot.
Balázs dühében az asztalra csapta az iratokat. A lapok szétcsúsztak, és szanaszét hullottak a padlón.
– Te ezt mind előre kitervelted! – ordította, a hangja már-már sikolyba csapott. – Végig félrevezettél! Egy számító nő vagy! Én őszintén szerettem, te meg papírokkal hadonászol!
– Nem készültem semmire – mondta Lilla csendesen, de határozottan. – Egyszerűen pénzügyileg és jogilag is tudatos vagyok, és ez nem bűn.