— Lillácska, rád bízom a negyvenfős bankettet. Hétféle saláta lesz, almával töltött liba, és hat torta – többszintesek, a saját, híres krémeddel.
Hajnalka a konyha közepén állt, akár egy építésvezető, aki mindent szemmel tart. Lilla közben sárgarépát aprított, és egy szót sem szólt.
Az ujjai maguktól dolgoztak. Hét év házasság elég volt ahhoz, hogy szinte automatikus üzemmódba kapcsoljon.
— Negyven vendég érkezik. A nyugdíjba vonulásom ünnepe lesz, érted? Mindennek tökéletesnek kell lennie.
A nappaliból focimeccs zaja szűrődött át. Norbert nem jött be a konyhába — soha nem tette, amikor az anyja utasításokat osztogatott. Ez az ő közös felségterületük volt. Norbert csak később jelent meg, amikor a vendégek már az asztalnál ültek, és megszokott mondatával zárta az estét: „Lilla megint kitett magáért.”
— A liba bőre ropogjon, hogy mindenki elámuljon. A desszertekről pedig már mindenkinek azt meséltem, hogy te egyenesen cukrászzseni vagy. Ne hozz rám szégyent.
Lilla bólintott. Mindig ezt tette.
Az asztalon feküdt a vendéglista: negyven név, egymás alatt. Kollégák, szomszédok, rokonok. Legalul kézzel odafirkantva egy megjegyzés: „Renátát ne hívd.”
Renáta, Norbert húga nemrég elveszítette az állását. Hajnalka csak legyintett: „Nem akarom, hogy elrontsa a hangulatot. Ez az eredmények ünnepe, nem jótékonysági est.”
Lilla még egyszer átfutotta a listát. A saját neve sehol sem szerepelt. Mintha nem is ember lenne, csupán egy tárgy a konyhában: a sütő, a hűtő… és Lilla.
A balkonon négy torta sorakozott: piskóták, rétegek között eperkrém, friss gyümölcs. Két nap munkája volt bennük, alvás alig. A keze sajgott, a dereka lüktetett.
Este kilenckor megcsörrent a telefon.
— Lillácska, most jut eszembe! Kinga asszony unokája, a kis Barnabás borzasztóan allergiás az eperre. Ugye nem készítesz semmi epreset?
Lilla a balkon felé nézett.
— Négy torta már kész van. Mind epres.
— Akkor csináld újra! Három nap van még a bankettig, bőven belefér. Kinga nagyon fontos vendég, nem sértődhet meg.
Lilla letette a telefont, majd odament a kanapéhoz, ahol Norbert a mobilját görgette.
— Norbert, segítségre van szükségem. Négy tortát kell átalakítani, és a salátákat is elő kell készíteni.
A férfi felnézett.
— Lilla, ezt te jobban tudod. Én ehhez nem értek.
— Most azonnal kellene segítség.
— Egy óra múlva találkozóm van egy ügyféllel, biliárdozni megyünk. Komoly vevő. Két, legfeljebb három óra, és visszajövök, még a vendégek előtt.
Válaszra sem várva elindult. Lilla egyedül maradt a konyhában, és amikor az óra hajnali három felé közeledett, még mindig a pulton állt, miközben a csend egyre nyomasztóbb lett körülötte.