Ekkor hirtelen elhallgatott. Az asztalnál ülve is szokatlanul visszafogott maradt, nem tett megjegyzéseket, nem keresett hibát sem az ételben, sem a rendben. Őszintén meglepett, hogy ezúttal nem hangzott el tőle egyetlen kritikus szó sem, mintha tudatosan fékezte volna magát.
Ám mielőtt kabátot vett volna, Melinda mégis előállt egy váratlan ötlettel, amellyel végül sikerült minket meglepnie.
Kijelentette, hogy hozzánk költözik. Szerinte bőven van hely, így gond nélkül elférne nálunk, a saját lakását pedig kiadná, hadd termeljen neki bevételt.
Határozottan közöltem vele, hogy erről szó sem lehet, nálunk nem fog lakni.
Felcsattant: értetlenkedett, ki fog így vigyázni a fiára, hiszen szerinte én főzni sem tudok rendesen, Balázst pedig egészségtelen körülmények között tartom. Azt is hozzátette, hogy a házasságunk még túl friss ahhoz, hogy nélküle hozzunk meg komoly döntéseket, mert szerinte az ő felügyelete nélkül csak hibát hibára halmoznánk.
Balázsnak nagyon nem tetszett az anyja beavatkozása. Nem hallgatott tovább, és kereken elmondta neki, mit gondol erről. Megkérte, hogy többé ne álljon elő hasonló javaslatokkal, és tartsa tiszteletben a határainkat.
Melinda megsértődött, szó nélkül távozott, majd az ajtóból még odavetette, hogy Balázsnak innentől nincs anyja, és ne is merje keresni.
Nem akartam, hogy a férjem összevesszen vele, de a helyzet így alakult. Legalább azóta nem jár hozzánk, nem próbálja irányítani az életünket, és nem kényszeríti ránk a saját szabályait.