Ezzel próbáltam lezárni a vitát. – A fürdőkádat úgysem cserélhetjük ki, a tulajdonos ezt nem engedné, és őszintén szólva értelmét sem látom, hiszen csak átmenetileg lakunk ebben a lakásban.
– Csak nem tudod, milyen tisztítószerhez kell nyúlni! Így akarsz háztartást vezetni? – csattant fel Melinda Boriszovna.
Az efféle kérdésekre nem reagáltam. Könnyebb volt lenyelnem a sértettséget, mint újabb jelenetet rendezni, amiből úgyis én kerültem volna ki vesztesen.
Egyik este a szokásosnál később értem haza a munkából, már bőven este tíz óra körül járt az idő. Amikor beléptem, az anyósom még mindig nálunk volt.
– Mondd csak, Balázs, te hogy viseled el, hogy a feleséged ilyen későn jár haza? Egyáltalán merre volt? – faggatózott azonnal.
– Anya, Nóránál most zárási időszak van, a beszámolók miatt nem fér bele minden a munkaidőbe – felelte Balázs nyugodtan.
– Ez már igazán túl késő – csóválta a fejét.
– Pontosan ezért kérdezem – szóltam közbe. – Miért nem pihen már otthon, miért van még mindig itt?
– Ezt hogy érted? – kérdezte élesen Melinda Boriszovna. – Ki akarsz tessékelni?
– Anya, tényleg ideje indulnod – mondta Balázs határozottan.
Az anyósa elment. Úgy éreztem, megsértődött, és talán egy ideig nem is fog megjelenni nálunk. Csak annyit mondtam Balázsnak, mennyire hálás vagyok, amiért mellém állt. Ő pedig csendesen annyit felelt, hogy másképp nem is tehetett volna. Ezután még hosszú éveken át spóroltunk, félretéve minden apró forintot, hogy egyszer végre saját otthonunk lehessen.