Nóra még jó ideig képtelen volt kikászálódni az ágyból. Az éjszaka nem hozott igazi pihenést, álmatlan forgolódás követte a másikat. A gondolatai újra és újra a férje körül forogtak. Tekintete ösztönösen a falra siklott, ahol az esküvői fotójuk függött. Levente sötét haja gondosan volt hátrafésülve, elegáns öltönyében kissé komolyan nézett a kamerába, míg ő mellette ragyogó mosollyal állt. Mégsem moccant meg benne semmi. Nem szorult el a torka, nem tört rá nosztalgia. Ehelyett, számára is megmagyarázhatatlan módon, Benedek arca villant fel előtte.
Akárhogy próbálta elhessegetni, Benedek makacsul visszatért a gondolataiba. Újra lejátszotta magában az együtt töltött estét a kávézóban, minden apró részletet. És akkor, szinte ijesztő tisztasággal, felismerte: mellette nyugalmat és őszinte örömöt érzett. Ez a felismerés megrémítette.
— Miért pont most? És miért éppen Benedek? — ezek a kérdések könyörtelenül zaklatták.
Közel két hónap telt el azóta az este óta, és Nóra elveszítette a belső egyensúlyát. Az utóbbi időben szétszórt volt, ideges, mintha nem találta volna a helyét a saját életében. Valahányszor belépett az irodába, és összefutott Benedekkel, valami megfoghatatlan bizsergés járta át. Egy ideig tudatosan próbálta kerülni, de a férfi valahogy mindig feltűnt a közelében.
Benedek lassan, de biztosan elfoglalta a gondolatait, majd az érzéseit is. Egy ponton kénytelen volt beismerni magának: beleszeretett. Egyre gyakrabban érezte úgy, hogy túl gyorsan ment férjhez, talán nem a megfelelő ember mellett kötött ki. Nem tudott tovább kétfelé szakadni, az érzések teljesen maguk alá gyűrték. Egy veszélyes gondolat is átsuhant az agyán:
— Talán ideje lenne mindent bevallani Leventének, és kilépni ebből a házasságból.
Mivel már nem talált nyugalmat, úgy döntött, megnyílik a nővére, Kinga előtt, aki mindig is az idősebb, józanabb hang volt az életében.
— Kinga, mit tegyek? Szerelmes lettem Benedekbe. Azt hittem, ez lehetetlen. Mindig úgy gondoltam, ilyesmi csak azokkal történik meg, akik boldogtalan házasságban élnek. De én szeretem Leventét, és jól élünk együtt. Hogy fordulhat ez elő?
— Ha szereted a férjed, akkor zárj ki minden mást — felelte határozottan Kinga. — Házas asszony vagy, és fontos neked a családod biztonsága. Ne engedj meg semmiféle félreérthető helyzetet más férfiakkal. Tartsd távol magad Benedektől.
— De Kinga, nem tudom kiverni a fejemből — tört ki belőle kétségbeesetten.
— Nóra, az ég szerelmére, felejtsd el azt a Benedeket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyelmű tudsz lenni. Bár… figyeld meg magad. Amikor legközelebb meglátod a munkahelyeden, nézd meg, elmúlt-e ez az érzés. Lehet, hogy csak fellángolás, ami idővel elhalványul. A döntést ráérsz később meghozni.
— Nem tudom… ez nem tűnik ilyen egyszerűnek. Magamat is megleptem. Azt hittem, Levente az единetlen férfi az életemben — válaszolta Nóra szomorúan.
— Tudod, én közel tíz éve vagyok férjnél Zsolthoz. Remek a kapcsolatunk. Mégis volt legalább három alkalom, amikor azt hittem, találkoztam valakivel, aki jobb nála. Mindig kiderült, hogy tévedtem. Mit nézel így? Nem csaltam meg a férjem. Csak hasonló érzéseim voltak, mint most neked.
— Rendben, Kinga, most mennem kell. Át kell gondolnom mindent.
Másnap reggel azzal a gondolattal érkezett meg az irodába, hogy talán valóban igaza volt a nővérének, és ezek az érzések idővel elcsitulhatnak.