Lilla végül kimondta azt is, amit addig halogattak:
– Gyerekek, apátokkal elválunk.
Ezúttal nem maradtak félmegoldások. A házasságot hivatalosan felbontották, a fia és a lánya az anyjukkal maradt, András pedig elköltözött – Lilla kérésére. Hogy a gyerekekkel könnyen tarthassa a kapcsolatot, egy szemközti házban bérelt lakást. Reggelenként ő vitte őket iskolába, szünetekben a nagymamához kerültek, nyaranta pedig a víz mellé, hosszabb időre Siófokra.
Lilla közben ráeszmélt, mennyire hiányzott neki önmaga. Felidézte, hogy kiváló könyvelő, saját vállalkozást indított, ügyfeleket szerzett, és teljes erőbedobással dolgozni kezdett.
– Itt rontottam el régen – mondta magának. – Mindent a családnak adtam. Most, hogy a gyerekek nagyobbak, és András is kivette a részét a gondoskodásból, végre embernek érzem magam.
A két lakás közelsége miatt a gyerekek ide-oda jártak, aztán jöttek a kérések:
– Anya, apa azt szeretné, ha együtt mennénk piknikezni! Olyan szép az idő, légy szíves!
Ki tudott volna nemet mondani? Piknik követte az aquaparkot, majd egy közös hét Siófokon, aztán András egyszer ott maradt éjszakára… majd még egyszer. Később megkérdezte:
– Lilla, mondd, mi értelme annak, hogy külön lakásra költsek?
Újra összeköltöztek, sőt ismét összeházasodtak, hiszen annyi mindent kibírtak már együtt – mégis, a történetük ezzel korántsem ért véget.