Marcell ösztönösen közelebb lépett hozzá, kinyújtotta a kezét, mintha vissza akarná tartani, ám Adrienn egy fél lépéssel elkerülte az érintését.
— Adrienn, kérlek… ez nem úgy van, ahogyan te elképzeled — mondta sietve.
— Nem? Akkor magyarázd el, Marcell, szerinted hogyan van ez valójában — vágott vissza hűvösen.
A férfi tétovázott, végül lesütötte a szemét, mintha hirtelen nem találná a megfelelő szavakat.
— Anyu csak aggódik értünk. Segíteni akart… tanácsot adni — hebegte.
Adrienn keserűen felnevetett.
— Tanács? Azt ajánlotta, hogy utald át magadnak az örökségem felét. Sőt, még néhány milliót neki is. Ez nem jó szándék, Marcell, hanem egy gondosan kitalált lenyúlás.
— Ugyan már, milyen lopásról beszélsz?! — csattant fel a férfi. — Házasok vagyunk! Ami van, az közös!
Adrienn a vállára kapta a táskát, mozdulata határozott volt, megfellebbezhetetlen.
— Ha valóban közös lenne, miért csak te rendelkeznél felette? Miért nem férhetek hozzá én is? És főleg: miért kellene a te anyádnál „biztonságban” tartani a pénzem egy részét?
Marcell szája nyílt-csukódott, de nem jött ki rajta hang. Csak állt ott, tehetetlenül.
— Nem akartalak megbántani… — motyogta végül.
— De megtetted — felelte Adrienn csendesen.
Nem várt további magyarázatot. Kilépett a lakásból a folyosóra. Ildikó Hegedűs a karosszékben ült, arca feszült volt, a tekintete idegesen követte minden mozdulatát.
— Adrienn, hová mész? — kérdezte kimérten, látszólag uralkodva magán.
— Viszontlátásra, Ildikó — mondta Adrienn röviden.
Felvette a kabátját, kilépett a lakásból, és határozott mozdulattal becsukta maga mögött az ajtót. A lépcsőházban előhalászta a telefonját, taxit rendelt. Az alkalmazás szerint hét perc múlva érkezik az autó.
Lement a földszintre, kilépett az utcára. Az esti szél egyre csípősebbé vált, összébb húzta magán a kabátot, majd leült a bejárat melletti padra. A telefonja megremegett a kezében — Marcell neve villant fel a kijelzőn. Adrienn egyetlen mozdulattal elutasította a hívást.
A taxi végül csaknem tíz perc múlva gördült oda. A középkorú sofőr udvariasan köszönt, kinyitotta a csomagtartót. Adrienn betette a táskát, majd hátul foglalt helyet.
— Hová megyünk? — kérdezte a férfi.
Adrienn bediktálta Bernadett Székely címét. A barátnője fél évvel korábban költözött Ceglédre, egy új építésű lakónegyedbe. Ritkábban találkoztak, de a kapcsolatuk megmaradt bizalmasnak és erősnek.
Az út nagyjából húsz percig tartott. Adrienn kiszállt, kifizette a viteldíjat, majd felment a nyolcadik emeletre. Megnyomta a csengőt. Bernadett nyitott ajtót, arcán őszinte meglepetés ült.
— Adrienn? Hát te? Mi történt?
— Bemehetek? — kérdezte fáradtan.
— Persze, gyere be azonnal.
Bernadett félreállt, Adrienn belépett, levette a kabátját, és letette a táskát az előszobában.
— Valami baj van? — érdeklődött óvatosan a házigazda.
Adrienn bólintott.
— Igen. Elég komoly.
A konyhába mentek. Bernadett vizet tett fel teának, elővette a bögréket. Adrienn leült az asztalhoz, és részletesen elmesélte mindazt, ami történt: az örökséget, Marcell beszélgetését az anyjával, és a kísérletet, hogy megkaparintsák a pénzt.
Bernadett figyelmesen hallgatta, a szemöldöke egyre magasabbra szaladt. Amikor Adrienn befejezte, csak megrázta a fejét.
— Hát… finoman szólva is elképesztő emberek — jegyezte meg.
— Pontosan így érzem én is — sóhajtotta Adrienn.
— És most hogyan tovább?
— Még nem tudom. Időre van szükségem, hogy átgondoljam.
Bernadett teát töltött, odacsúsztatta a bögrét.
— Maradj itt nálam. Van egy üres szobám, addig, amíg szeretnéd.
— Nagyon hálás vagyok, de nem akarok a terhedre lenni — felelte Adrienn. — Inkább kiveszek egy kis lakást egy hónapra. Egyedül kell lennem, hogy rendbe tegyem a gondolataimat.
— Biztos vagy ebben?
— Teljesen.
Az éjszakát végül Bernadettnél töltötte. Másnap reggel a barátnője munkába indult, Adrienn pedig leült a laptop elé, és bérlakásokat kezdett keresni. Talált egy megfizethető, bútorozott stúdiót a belvárosban. Felvette a kapcsolatot a tulajdonossal, és estére időpontot beszéltek meg.
Este megnézte a lakást. Kicsi volt, de tiszta és világos, az ablakok a csendes belső udvarra néztek. A tulajdonos, egy ötvenes éveiben járó férfi, mindent részletesen elmagyarázott. Adrienn rábólintott az ajánlatra, kifizette az egyhavi előleget, és átvette a kulcsokat.
Még aznap áthozta a holmiját Bernadettől. A barátnő segített cipelni, majd elégedetten körbenézett.
— Teljesen rendben van. Otthonos — állapította meg.
— Egy időre pont megfelelő lesz — felelte Adrienn.
Búcsúzáskor Bernadett átölelte.
— Ha bármi van, hívj. Akár az éjszaka közepén is.
— Köszönöm. Nélküled sokkal nehezebb lenne — mondta Adrienn őszintén.
Miután egyedül maradt, kipakolt, egyszerű vacsorát készített, majd lefeküdt aludni. A telefonja szinte megállás nélkül rezgett Marcell hívásaitól, végül lenémította a készüléket.
Másnap reggel egy nagy, megbízható bankfiókba ment. Az ügyintéző udvariasan fogadta, kávét kínált. Adrienn elmondta, hogy kizárólag a saját nevére szeretne számlát nyitni, mindenféle meghatalmazás és külső hozzáférés nélkül.
— Természetesen megoldható — bólintott a menedzser. — Emelt biztonságú egyéni számlát nyitunk, amelyhez csak az Ön okmányaival és jelszavával lehet hozzáférni.
Adrienn elfogadta a feltételeket, kitöltötte a papírokat, aláírta a szerződést. Rövid időn belül elkészült a számla és a bankkártya is.
— Az örökségből származó összeg ide fog érkezni? — kérdezte az ügyintéző.
— Igen, az adatokat továbbítom a közjegyzőnek.
Megkönnyebbülten lépett ki az utcára. A pénze végre biztonságban lesz.
Ezután időpontot foglalt az ingatlan-nyilvántartásnál, hogy a tulajdonjog bejegyzése kapcsán minden jogi kiskaput lezárjon. Az ügyintéző részletesen elmagyarázta a szükséges lépéseket és dokumentumokat. Adrienn feljegyzett mindent, majd a közjegyzőhöz ment tovább.
Ott kérte az elérhetőségei frissítését: új lakcím, új telefonszám. Végül még egy dolgot szeretett volna tisztázni.
— Van rá mód, hogy kizárjam a nélkülem kiállított meghatalmazásokat? — kérdezte.
A közjegyző elgondolkodva bólintott.
— Igen. Írásban kérheti, hogy az Ön nevében csak személyes megjelenéssel és azonosítással legyen érvényes bármilyen meghatalmazás. Ezt rögzítjük a nyilvántartásban.