Lilla hosszan, méricskélve nézett rá, majd egyenesen a szemébe mondta:
– Egy hónap múlva nyitom a második szalont. Őszre készen áll a harmadik. A negyediket már nem itt képzelem el, hanem egy másik városban.
Gergő remegő ujjal lapozta tovább a papírokat, mintha attól félne, hogy a számok bármelyik pillanatban eltűnnek.
– Szóval… akkor neked tényleg minden rendben van? Jól megy?
– Több mint jól – felelte nyugodtan. – Sokkal jobban, mint azokban az időkben, amikor te állítólag mellettem álltál.
A férfi felnézett. Az arcán döbbenet ült, majd valami, ami már majdnem félelem volt.
– Lilla, hallgass meg… Nem lehet, hogy akkor elhamarkodtuk? Néha azon kapom magam, hogy azt gondolom, hiba volt szétmennünk.
– Tényleg így érzed?
– Komolyan mondom. Ráadásul az üzlet nem gyerekjáték. Kell melléd egy férfi, egy biztos támasz.
Előrehajolt, és átnyúlt az asztalon felé.
– Jó páros voltunk. Emlékszel még?
Lilla felemelte az asztalon hagyott bankjegyeket, gondosan félbehajtotta őket.
– Jó páros? Arra emlékszem, amikor azt üvöltötted, hogy semmire sem viszem. Arra is, amikor tányérokat vágtál a falhoz, mert szóba mertem hozni a szalont.
– Nem gondoltam, hogy idáig jutsz! Azt hittem, legfeljebb otthon csinálsz majd körmöket!
– Pont ez a lényeg – vágta rá csendesen. – Te soha nem hittél bennem.
Visszanyújtotta neki a pénzt.
– És amikor az ember legközelebbi társa kételkedik benne, az lassan maga is elkezdi megkérdőjelezni önmagát. Napról napra.
– Tévedtem! Bárkivel előfordul! De helyrehozhatjuk, kezdhetjük elölről!
– Elölről?
– Igen! Elhagyom Viktóriát, visszajövök hozzád. Együtt bármit elérhetünk!
Lilla felállt, és kitárta az előszoba ajtaját.
– Tudod, Gergő, két éve ezek a mondatok mindent megváltoztattak volna. Most viszont már értem: nem akarom megosztani az eredményeimet azzal, aki egykor vesztesnek tartott.
Gergő lassan magára vette a kabátját, az ajtóban még megállt.
– Ennyi volt? Végleg?
– Végleg.
– De én szeretlek! Mindig is szerettelek!
– Szerettél? – Lilla halkan felnevetett. – A szeretet nem a sikerhez kötődik, hanem akkor is megmarad, amikor még semmid sincs. Te pedig…