Gábor a fiával folytatott beszélgetésekben újra és újra elmondta, hogy a lakás teljes egészében Márkék rendelkezésére áll. Akár már másnap beköltözhetnek a fiatal feleségével, és olyan felújítást csinálhatnak, amilyet csak szeretnének. Azt is hangsúlyozta, hogy nincs határidő: addig maradnak, ameddig nekik jólesik.
Lillát mindez egyre inkább feszítette. Nem is kizárólag a helyzet bosszantotta, hanem az, hogy tehetetlennek érezte magát. Úgy látta, Gábor hallani sem akar semmiféle köztes megoldásról, miközben tőle továbbra is elvárta volna, hogy a hétköznapi terhek zömét egyedül cipelje. Erre viszont Lilla már nem volt hajlandó.
A házasságuk látványosan megroppant. Napokon át kerülgették egymást, és szinte egy szót sem váltottak.
Végül Lilla törte meg a csendet. Leült Gáborral szemben, és határozott hangon ultimátumot adott neki.
– Elegem van a veszekedésekből, Gábor – mondta fáradtan. – És abból is, hogy évek óta mindent én tartok össze. Teljesen kimerültem.
Ha ennyire önzetlenül átengeded a lakást a fiadnak, akkor vállald a következményeit is. Keress másodállást, vagy válts olyan munkára, ahol többet fizetnek. Nekem mindegy, hogyan oldod meg, de havonta legalább negyvenezer forinttal többet kell hazahoznod.
– Szóval ide jutottunk? – sértődött meg Gábor. – Tíz év házasság után most derül ki, mennyire anyagias vagy valójában? Nem hittem volna!
És mondd csak, mi bajod van Márkkal? Mivel ártott ő neked? Soha nem szólt hozzád csúnyán, soha nem bántott semmivel!
– Márk nem téma ebben az egészben – vágott vissza Lilla. – Vele nincs elszámolnivalóm. Egyedül a te döntéseddel van problémám.
Nem akarom, hogy a lányaink háttérbe szoruljanak. Elsősorban értük aggódom, ezt próbáld megérteni!
A beszélgetés után Gábor eleinte belement abba, hogy másodállást vállaljon. Lilla fellélegzett: úgy érezte, végre közösen sikerült kezelniük a konfliktust.
Ám két nappal később Gábor hirtelen teljesen máshogy látta a dolgokat.
– Nem fogom magam halálra dolgozni – jelentette ki. – Vagy minden marad így, ahogy most van, vagy elválunk.
Mostantól minden fillért számon kérsz majd rajtam? Ha Márknak gyereke lesz, nagyapaként kötelességem lesz kényeztetni őket. Akkor majd a leendő unokák ajándékai miatt is jelenetet rendezel?
– Akkor legyen válás – felelte Lilla rezzenéstelenül. – Én sem hátrálok meg. Elegem van abból, hogy igáslóként húzom az egész családot.
Korábban nem féltem a hiteltől, de most már egyedül nekem kellene viselnem a bank felé tett vállalásokat is. Meghallottalak. Holnap én adom be a válókeresetet.
A család végül széthullott. Gábor és Lilla elváltak.
Lilla nem érzett szégyent a döntése miatt; úgy gondolta, igazságosan járt el. Gábor továbbra is támogatja a lányait, az exfeleségével azonban igyekszik a lehető legkevesebbet találkozni. A férfi neheztelése Lillára mind a mai napig nem múlt el.