«Nem fogom magam halálra dolgozni — vagy minden marad így, ahogy most van, vagy elválunk» — Gábor fenyegetően közölte, Lilla pedig azonnal bejelentette a válást

Megdöbbentően önző, érthetetlen döntés volt.
Történetek

– Na, ezt már tényleg nem! – háborodott fel Gábor, és a hangja keményen csengett. – Te vagy az egyetlen fiam, Márk, és igenis részt akarok venni az életed alakulásában! Nincs ellenvetés, ebben nincs alku. Beköltöztök a kétszobás lakásomba. Legalább az elején, amíg meg nem erősödtök és önállóan talpra nem álltok!

Lilla arcán azonnal látszott, mennyire nem lelkesedik a férje nagyvonalú ajánlatáért. Ennek ellenére a fia és annak menyasszonya előtt egyetlen rossz szót sem szólt, lenyelte az elégedetlenségét, és mosolyt erőltetett magára.

Elhatározta, hogy majd akkor hozza szóba, amikor végre kettesben maradnak.

Miután kikísérték a fiatalokat, és az ajtó becsukódott mögöttük, Lilla Gábor felé fordult.

– Mondd csak, ez most mi volt? Ez a hirtelen nagyvonalúság? Őszintén szólva nem nagyon értem – kérdezte halkan, de feszült hangon.

– Mire gondolsz? – vonta össze a szemöldökét Gábor, láthatóan nem értve a problémát.

– Arra a lakásra. Komolyan azt tervezed, hogy odaadod Márknak?

– Persze. Hadd lakjanak ott nyugodtan. Fiatal házasok, segítségre van szükségük. Végül is apa vagyok, nem?

– Gábor, ezt értem… de akkor mi hogyan fogunk élni?

– Ugyanúgy, ahogy eddig. Nem értem, mire akarsz kilyukadni – legyintett a férfi.

– Arra, hogy a hitelt eddig a bérleti díjból fizettük. Ha jól sejtem, a lelkiismereted nem engedné, hogy pénzt kérj a saját fiadtól. Tehát Márkék legfeljebb a rezsit állják majd, igaz?

– Hát természetesen! Mégis mit gondolsz? Segíteni akarok neki, nem pedig lakbért szedni tőle. Ingyen fognak ott lakni, ez egyértelmű.

– Rendben… de akkor a hitel törlesztésére honnan lesz pénz? Négy év van még hátra – jegyezte meg Lilla feszülten.

– Lilla – Gábor átkarolta a vállát –, miért fújod ezt fel ennyire? Több mint százezer forintot keresel havonta, a törlesztő meg csak negyvenezer. Csak nem mondod, hogy nem jövünk ki? Ráadásul én is hazahozom a fizetésem.

– Gábor! Két iskolás lányunk van! Te nem jársz bevásárolni, fogalmad sincs, mennyibe kerül ma bármi. Ruhák, tanszerek, apró lányos dolgok – hajgumik, csatok –, minden pénzbe kerül.

Ráadásul táncra járnak, a fellépőruhák egyedileg készülnek. Ezek mind komoly kiadások.

Megértem, hogy Márk a fiad, és segíteni akarsz neki. De ha beköltözteted őket a lakásba, a mi életszínvonalunk bizony érezhetően romlani fog.

A vita hevesre fordult. Gábor úgy érezte, Lilla túldramatizálja a helyzetet, Lillát viszont mélyen bántotta az egész, nőként és társként is.

Hiszen ő tette bele minden megtakarítását abba a lakásba, ő vitte a családi kiadások nagyobb részét a vállán. Most pedig úgy festett, hogy még többet kell dolgoznia pusztán azért, hogy ugyanazon a szinten maradjanak, mint eddig.

Gáboron egyértelműen látszott, hogy az elhatározása sziklaszilárd. Nap mint nap beszélt a fiával, és újra meg újra hangsúlyozta, hogy nyugodtan költözhetnek, amikor csak szeretnének.

A cikk folytatása

Sorsfordulók