A botrányos időszak után Krisztina csak akkor talált végre nyugalmat, amikor ismét férjhez ment. Úgy tűnt, ezzel lezárult benne egy korszak, és a korábbi feszültségek is fokozatosan háttérbe szorultak.
Lilla a házasságkötésük után két évvel ikerlányoknak adott életet Gábornak. A család bővülésével együtt egyre gyakrabban kerültek szóba a lakhatási körülmények is, hiszen a meglévő tér szűkösnek bizonyult.
– Azt hiszem, Gábor, ideje lenne nagyobb lakásban gondolkodnunk – vetette fel Lilla egy este. – Egy háromszobás lenne az ideális. Tudod, van félretett pénzem, valamivel több mint másfél millió forint. Ezt betehetnénk önerőnek, a többit pedig hitelből megoldanánk. A mostani kétszobást kiadnánk, és abból fedeznénk a havi törlesztőt. Pár év múlva így már két saját lakásunk lenne.
Gábor átgondolta, majd elismerően bólintott.
– Ez logikusan hangzik. Csináljuk így – mondta végül, nem keresve tovább az ellenérveket.
Nyolc év telt el azóta, hogy belevágtak a háromszobás lakás hitelébe. Lilla nem maradt sokáig otthon a gyerekekkel: amint a kislányok betöltötték a másfél évet, áthívta az édesanyját egy másik városból, rábízta az ikreket, és visszatért a munkájához. Gábor ezzel szemben szerényebb jövedelmet vitt haza, messze nem keresett annyit, mint a felesége, ám Lilla soha nem hánytorgatta fel neki ezt.
Még akkor sem változott semmi köztük, amikor Lilla osztályvezető lett. A kiadott lakás biztos bevételt hozott, a hitel pedig szépen, lassan fogyott. A házasságuk első tíz évében alig akadt komoly nézeteltérésük.
Nagyjából fél évvel korábban azonban megtört a békés egyensúly. Egy este Gábor izgatottan lépett be az ajtón.
– Van egy jó hírem! – jelentette be. – Márk megnősül!
– Ez nagyszerű! – örült vele őszintén Lilla. – Jó fiú az a gyerek, a felesége biztonságban érezheti majd magát mellette. Ismered már a menyasszonyt?
– Persze, hogy ismerem – mosolygott Gábor. – Holnap el is jönnek hozzánk vacsorára, akkor te is találkozol vele.
– Apa, úgy döntöttünk, nem csapunk nagy lakodalmat – mondta Márk, miközben helyet foglalt az ünnepien megterített asztalnál.
– Miért ne? – csodálkozott Gábor. – Mégiscsak az egyik legfontosabb nap az életetekben.
– Gábor bácsi – szólalt meg a menyasszony –, az esküvő rengeteg felesleges kiadással jár. Az ember sokat költ, és igazából semmi nem térül meg. Inkább utaznánk abból a pénzből, amit eddig félretettünk, ráadásul lakást is bérelnünk kell majd.
– Márk, miért nem költöztök hozzád? Az édesanyád ellenzi? – kérdezte Gábor.
– Nem tiltja, csak… ismered anya természetét. Túl aprólékos, mindenbe beleszól. Attól félek, Mariska ezt nem viselné sokáig, ezért szeretnénk külön élni.
Gábor arca felderült.
– Fiam, ebben tudok segíteni! – mondta lelkesen. – Üresen áll a másik lakásom. Költözzetek oda, odaadom a kulcsokat!
– Nem, apa, ezt ne! Megoldjuk mi magunk! – tiltakozott Márk azonnal.
– Szó sem lehet róla – vágta rá Gábor, határozott hangon, és ezzel olyan feszültséget teremtett, amely előrevetítette a következő összecsapást.