Ezért őszintén szólva képtelen volt megérteni, miféle elvárásokat támaszt vele szemben Melinda Sztanyiszlavovna.
— Miért az én fiamnak kell mindent a hátán cipelnie? — háborgott tovább az anyós. — A teljes fizetését neked adja. Mondd csak, mire folyik el az a pénz?
— Melinda Sztanyiszlavovna — válaszolta Lilla, akinek a türelme ekkorra már igencsak megkopott —, miből gondolja, hogy én a maga fia eltartottjaként élek?
Levente keresete korántsem fedezi az összes kiadást. Sőt, gyakran ő kap tőlem kiegészítést: hol az üzemanyagra dobok hozzá, hol a telefonelőfizetésére, máskor meg egy-egy baráti esti program költségeibe szállok be.
Dolgozni ugyan dolgozik, de a háztartásban semmiféle segítséget nem nyújt. Otthon egyszerűen semmit sem csinál. Ha csöpög a csap, szerelőt kell hívnom, a polcokat pedig fizetett „ezermester” szereli fel.
Levente hazaesik a munkából, és az első dolga, hogy ledől pihenni. Komolyan azt gondolja, hogy ezek után még panaszkodnia is lenne oka?
— Ennek így kell lennie — oktatta tovább menyét Melinda Sztanyiszlavovna. — Te nő vagy, a háztartás a te felelősséged. Magyarországon ez évszázadok óta így van rendjén.
Talán azt szeretnéd, hogy Levente munka után mosogasson, főzzön, pakoljon? És te mit csinálnál addig? Barátnőkkel lógnál a plázában, vagy egész nap az ágyat nyomnád?
Ez így nem működik, kedvesem. Ideje lenne észhez térned, állást keresned, és úgy élni, ahogy minden rendes nő!
Lilla természetesen nem állt szándékában engedni az anyósa nyomásának; az élete pontosan úgy megfelelt neki, ahogyan volt.
Levente viszont egyre gyakrabban talált kifogást. Apróságokba kötött bele, minden porszemet szóvá tett.
— Lilla, nem dolgozol, nem keresel pénzt, egész nap itthon vagy, és még rendet sem tudsz tartani? Nézd meg azt az ablakpárkányt, vastagon áll rajta a por!
— Ma szellőztettem, ráadásul forgalmas út mellett lakunk — felelte Lilla nyugodtan. — Természetes, hogy lerakódik valamennyi. Letörlöm, miért csinálsz ebből ügyet?
— Elegem van abból, hogy disznóólba jövök haza! — ordította Levente. — Tényleg olyan nehéz lenne rendet rakni, mire megérkezem?
Gyűrött ingben mentem dolgozni, mert te nem voltál képes előző este kivasalni! A zakómat egész nap magamon tartottam, nehogy a kollégák kinevessenek!
— Nem tudtál volna szólni? — kérdezte vissza Lilla. — Amikor kéred, mindig kivasalom a ruháidat. Vasárnap rendbe tettem az öltönyödet. Egyetlen nap alatt mi történt az inggel?
— Még ezt sem tudod! Tegnap mondtam, hogy ebéd közben leettem, és bedobtam a szennyesbe. Gondolom, még mindig ott hever!
Mosógép van a lakásban, mégsem vagy képes időben kimosni a dolgaimat. Ez teljesen elfogadhatatlan!
Lilla pontosan érezte, hogy Levente szándékosan provokálja, és minden erejével azon volt, hogy ne vegye fel a kesztyűt, és ne engedjen a feszültségnek, amely egyre sűrűbben lengte be a lakást.