A szatyor mélyéről a kicsi riadt tekintettel meredt Lillára. — Anya, anya, anyácska! — sikoltott kétségbeesetten, és kapálózva próbált kiugrani, ám a nő óvatos, meleg tenyere visszatartotta. — Úgy látom, az édesanyád rám bízott téged — szólt hozzá csendesen Lilla. — Ha így van, akkor mostantól én leszek a mamád.
Barnabás eközben nem messze, egy kandeláber mögött húzta meg magát, és némán figyelte, ahogy Lilla elviszi tőle a kölykét. A szürke kis fej újra és újra kibukkant, a hangja kétségbeesetten hívta őt. Barnabás mellkasát marcangolta a fájdalom, mégis tudta: ez a döntés a legjobb Leventének.
Kis idő múltán Márk somfordált oda hozzá, és fejével gyengéden meglökte. — Jól tetted — mondta halkan, majd mellé feküdt. Barnabás nem felelt. Csak sírt. Soha nem érezte még magát ennyire magányosnak.
Az éjjel esővel érkezett. Hideg csapadék verte fel a port, tócsa gyűlt tócsa mellé. Barnabás és Márk egy ház alagsorában húzódtak meg, várva, hogy az ég végre elcsendesedjen, és átfuthassanak a boltig egy falatért.
A bejáratnál Lilla állt, esernyővel a feje fölött. — Merre kóboroltál? — kérdezte Barnabást. — A kicsid szünet nélkül sír, és enni sem akar. Letette a szatyrot a földre, széthajtotta a szélét. — Gyere, bújj be. Indulunk haza.
Barnabás hátranézett Márkra. — Őt is vidd el — kérlelte. Lilla azonban finoman megrázta a fejét. Barnabás tétován a szatyor fölé hajolt. Odabent puha, meleg takaró várta. — Na, gyerünk — biztatta a nő. Összeszedte bátorságát, és beugrott.
Lilla a vállára akasztotta a szatyrot, és elindult. Barnabás kifelé pillantott még egyszer. Búcsút vett a szabadságtól, az éhségtől, a hidegtől és a rettegéstől. Sóhajtott. — A kicsim vár — gondolta. — Ez a legfontosabb.
— Leventének neveztem el — szólalt meg Lilla hirtelen, mintha a gondolataira felelt volna. Barnabás elégedetten nyávogott, majd visszahúzódott a melegbe. Otthon béke fogadta őket. Levente ugrált, hangosan örvendezett, Lilla pedig meghatottan törölgette a szemét. Barnabás és Levente végre otthonra leltek: meleg lakásra, gondoskodó kezekre. Így zárult ez a történet — igazi boldogsággal.