Barnabás türelmesen kivárta a pillanatot. Amint Lilla végzett a fizetéssel, és a kasszánál elkezdte a megvásárolt holmikat a szatyrába rendezni, a nagy szürke kandúr villámgyorsan előrehajolt: fogával megragadta Leventét a tarkójánál, majd lendületesen előrerántotta.
A kis élelmiszerbolt előtt két macska tanyázott rendszeresen. Odabent, közvetlenül a bejáratnál, egymás mellett két pénztár működött. Aki belépett, azonnal sorba ütközött; kényelmetlen volt, de így alakították ki. A pénztárak a jobb oldali fal mentén sorakoztak, közöttük egy hosszú asztal húzódott, amely összekötötte őket. Emiatt a kijáratnál mindig feltorlódtak a vásárlók, akik ott pakolták át az árut a szatyraikba. Pontosan ezt a nyüzsgő részt szemelte ki magának a két utcai „bandita”, akik a környéket a saját felségterületüknek tekintették.
Kíméletlenül elzavartak minden más macskát és még a kóbor kutyákat is, esélyt sem hagyva. Hírhedt természetüket ismerve a hajléktalan állatok messzire elkerülték a boltot, így az eleség kizárólag nekik jutott. Az emberek azonban, amikor meglátták ezeket a csibészes pofákat és az ártatlan, könyörgő tekintetet, gyakran meglágyultak — különösen Lilla. Ilyenkor maguktól nyúltak a táskákba, ahonnan előkerült egy darab kolbász, néhány falat hal vagy egy kis csirkehús.
Miután jóllaktak, a kandúrok odébbálltak, hemperegtek a porban, majd játékba kezdtek. Hogy miként lettek társak, rejtély maradt: két kibékíthetetlen ellenfél szövetségre lépett a könnyű falatok kedvéért. Az egyik nagytermetű, szürke volt, a másik valamivel kisebb, őt hívták Márknak.
Ezúttal is azzal a céllal érkeztek, hogy elrabolják a szíveket és begyűjtsék a jutalmat, ám a bejáratnál egy apró szürke kiscicába botlottak. Alig lehetett néhány hónapos, mégis olyan soványnak tűnt, mintha csak nemrég nyitotta volna ki a szemét. Levente a bolt ajtajánál ült, keservesen nyávogott. Előtte már kisebb halom finomság hevert, ő mégsem nyúlt hozzá.
Márk felborzolta a szőrét, ívbe feszítette a hátát, és fenyegető hangot hallatott. Nem csupán el akarta kergetni az idegent, hanem meg is akarta leckéztetni, hogy többé ne merészkedjen ide. Ekkor azonban Barnabás az útjába állt: ő is felpúposította a hátát, és szótlanul meredt rá. Márk döbbenten kérdezte, mi ütött belé, és már nyitotta volna a száját, hogy parancsot adjon a kiscica elzavarására, amikor a helyzet hirtelen más irányt vett.