– Akkor mi holnaptól beköltözünk hozzátok, úgyhogy a másik szobát tessék szabaddá tenni – közölte határozottan a férjem húga, miközben két megpakolt bőrönddel megállt az ajtóban, mit sem sejtve arról, hogy reggelre már az új tulajdonosok érkezését várjuk.
Adrienn Hegedűs éppen a vacsora után maradt tányérokat öblítette el, amikor megszólalt a csengő. Az óra mutatója már közelített a kilenchez, ilyenkor ritkán számítottak vendégre. A nappaliban Marcell Kozma ült, a laptopja képernyőjére meredve dolgozott egy sürgős feladaton.
– Kinyitnád az ajtót, kérlek? – szólt ki Adrienn, miközben a konyharuhába törölte a kezét.
Marcell kelletlenül feltápászkodott. Alig telt el egy perc, az előszobából élénk, idegen hangok szűrődtek be. Adrienn kinézett, és egy pillanatra megdermedt. A bejáratnál Nikolett Király állt, Marcell húga, mellette Zsolt Orosz egyensúlyozott több dobozzal, a lábuknál pedig az ötéves Levente Kertész toporgott türelmetlenül.
– Meglepi! – jelentette ki Nikolett mosolyogva, miközben ledobta a kabátját. – Mostantól itt lakunk, készítsétek elő a másik szobát!
Adrienn gyomra görcsbe rándult. Másnap reggel jönnek az új tulajdonosok. A lakást egy hónapja eladták, ez volt az utolsó estéjük itt. A dobozok már sorban álltak, a jegyek Balatonfüredre a táskában lapultak, ahol Marcell új állása és egy bérelt otthon várta őket.
– Nikolett, mit jelentsen ez az egész? – kérdezte Marcell sápadtan.
– Mit ne jelentsen? – vont vállat a nő. – Az albérletből kiraktak minket, a tulaj eladja a lakást. Neked meg van egy kétszobás lakásod a belvárosban. Hova máshova mennénk?
Zsolt közben beljebb lépett a dobozokkal.
– Ezeket hová tegyem? Levente játékai vannak bennük.
– Egy pillanat – szólalt meg Adrienn, igyekezve higgadt maradni. – Nem lehet csak úgy ideállítani. Legalább szólhattatok volna előre.
– Ugyan minek? – legyintett Nikolett, miközben körbejárta a nappalit. – Család vagyunk. Marcell sosem utasítja vissza a húgát, igaz?
Marcell tekintete kétségbeesetten siklott át a feleségére.
– Nikolett, ülj le egy percre. Fontos dolgot kell megbeszélnünk.
– Ráér később. Levente kimerült, aludnia kell. Hol van az a szoba?
Már indult is a háló felé, benyitott, és meglátta a felhalmozott csomagokat.
– Ó, pakoltok? Nem gond, majd félretesszük őket a fal mellé.
– Ez nem pakolás – felelte halkan Marcell.
– Akkor mégis mi?
Adrienn vett egy mély levegőt.
– Eladtuk a lakást. Holnap reggel jönnek az új tulajdonosok.
Sűrű, nyomasztó csend ült a helyiségre. Nikolett lassan a bátyjára emelte a tekintetét, arcán döbbenet és düh keveredett.
– Eladtátok? Mikor döntöttetek erről, és miért nem szóltatok nekem? Egy hónapja lezártuk az adásvételt, Balatonfüredre költözünk Marcell új munkája miatt, és Nikolett hangja egyre élesebben csengett, ahogy a felismerés lassan haraggá formálódott.