«Azt mondtam, elég volt.» — mondta jeges nyugalommal, letépte az ál-szakállt és lejátszotta a titkos felvételt

Kegyetlenül igazságtalan lett ez az otthon.
Történetek

Beáta Erdélyi pillantása végigsiklott a férfin tetőtől talpig: a kopott cipőtől a kifakult farmeringig semmi sem kerülte el a figyelmét.

— Úgy látom, magának mindent szabad — vetette oda gúnyosan. — Nézze csak meg azokat a bokrokat! Borzalmas munkát végzett.

Lajos Fodor némán tűrte a szemrehányást, miközben gondolatban egészen máshol járt. Két héttel korábban még Márk Illés irodájában ült. A barátja és ügyvédje hitetlenkedve rázta a fejét.

— Teljesen elvesztetted az eszed, Lajos — mondta akkor. — Komolyan azt tervezed, hogy álnéven kertészként dolgozol a saját házadban? Ez nem valami olcsó krimi.

— Nincs más választásom — felelte Lajos komoran. — Lilla régen minden este hozzám szaladt. Most a kanapé mögé bújik. Bence meg alig szólal meg, ha Beáta a közelben van. A múlt héten Lilla azt mondta: „Amikor apa nincs itthon, más szabályok vannak.” Láttam a félelmet a szemében, Márk. Nem képzelgés volt.

Az előkészületek gyorsan zajlottak: három nap alatt mindent megszervezett. Béreltek egy színészt tanácsadónak, szerzett műszakállt, sapkát és elnyűtt ruhákat. Amikor belenézett a tükörbe, az idegen arc szinte visszanézett rá.

Másnap megjelent az „új kertész”. Csilla Jakab, a nemrég felvett házvezetőnő nyitott neki a hátsó ajtón.

— Ön lesz az új kertész, ugye? — kérdezte barátságosan.

A következő napokban Lajos figyelte Csillát. Határozott volt, udvarias, és a kedvessége nem tűnt megjátszottnak. Dél körül rendszerint kivitt neki egy pohár vizet és egy szendvicset.

— A gyerekek nagyon aranyosak — jegyezte meg egyszer óvatosan, miközben az öreg tölgy árnyékában pihentek. — Csak feltűnően csendesek.

Csilla megtorpant, majd bizonytalanul elmosolyodott.

— Lehet, hogy csak túl sokat képzelek bele… felejtse el.

Lajos azonban észrevette a nyugtalanságot a tekintetében.

Késő délután Beáta a konyhában fogadta a gyerekeket, hangja mézesen csöpögött.

— Na, milyen napotok volt?

— Jó — felelte Lilla alig hallhatóan.

— Jó milyen?

— Jó… asszonyom.

— Próbáld újra.

Lilla ajka megremegett.

— Jó volt, Beáta néni.

A ház egy órával később már feszült csendbe burkolózott, amely baljóslatúan előrevetítette az este további eseményeit.

A cikk folytatása

Sorsfordulók