— Elmegyek tőled — vágta oda hirtelen Kristóf Erdélyi. — Nem bírom tovább egy ennyire számító nő mellett.
— Menj csak — vontam meg a vállam fáradt nyugalommal. — A lakás az én nevemen van, ne felejtsd el. A szüleim vették, még a házasságunk elején.
— De… a gyerekek… — hebegte.
— Ők velem maradnak. Vagy szeretnéd bíróságon folytatni? Akkor idézzük fel, hányszor felejtetted el időben elhozni őket az óvodából. Hányszor hívtam egyedül mentőt éjszaka, miközben te „kiküldetésen” voltál. Azokon az utakon, amelyekről utólag kiderült, hogy nem is voltak munkautak.
Kristóf arca elszürkült.
— Ezt honnan…?
— A szeretőd írt rám az Instagramon — feleltem csendesen. — Egy hónappal ezelőtt. Részletesen. Fotókkal. Hallgattam, mert reméltem, hogy észhez térsz. De most már látom: az alma tényleg nem esik messze a fájától.
Margit Orosz felzokogott, hangja éles volt és vádló.
— Tönkretetted a családomat!
— Nem — zártam vissza a papírokat a dossziéba. — Ti tettétek tönkre. Kapzsisággal, hazugságokkal, önzéssel. A nagymamám mindig tudta: a farkast hiába eteted, előbb-utóbb visszavágyik az erdőbe.
Egy hónappal később Kristóf összecsomagolt, és visszaköltözött az anyjához, egy peremkerületi egyszobás lakásba. Margit Orosz nem kapta meg a tengerparti házat. Cserébe visszakapta a fiát: sértett, éretlen férfit, aki mindenkit hibáztatott, csak saját magát nem.
Én a gyerekekkel a nagymamám lakásába költöztem. A gyerekszobában ott áll az a bizonyos porcelánkészlet is — Andrea Simontól hoztam el. Zoé Erdélyi abból iszik teát a barátnőivel, és büszkén mondja:
— Ez a dédnagyi szervize. Csak nekünk hagyta, mert mi az igazi dédunokái vagyunk, nem valami utánzatok.
A gyerekek mindent pontosan értenek. Magyarázat nélkül.
Néha Kristóf üzen, találkozót kér. Margit is üzenget ismerősökön át, hogy én tettem tönkre az életét. Én pedig egyszerűen élek tovább. Abban a lakásban, ahol minden sarok annak a nőnek az emlékét őrzi, aki feltétel nélkül szeretett. Alkudozás, manipuláció és elvárások nélkül.
És igen, a tengeri levegő valóban jót tesz. Ezért minden nyáron Balatonfüredre viszem a gyerekeket, szanatóriumba, két hétre. Abból a pénzből, amit egész évben félreteszek.
Margit Orosz pedig beéri a külvárosi levegővel. Azt mondják, az is egészen elviselhető. Főleg akkor, ha az ember sosem szívott mást.