— Anyád kiérdemelte azt a tengerparti házat, és te fogod kifizetni a saját örökségedből — csapta le Kristóf Erdélyi az iratokat az asztalra olyan erővel, hogy a csészék összekoccantak. — Nincs miről vitatkozni, Melinda Kozma. Aláírod, és kész.
— Mégis milyen alapon? — lassan emeltem fel a tekintetem a papírokról. — A nagymamám rám hagyta a lakást. Ebbe hogy jön bele a te anyád?
— Úgy, hogy egész életében rólunk gondoskodott! Te meg hálátlan vagy…
— Gondoskodott? — felnevettem, de a hangom keserű volt, akár az üröm. — Mondd csak, mikor látta utoljára az unokáit? Ja igen… három éve. Negyedórára.
A nagymamám háromszobás, belvárosi lakása vagyonokat ért. Patinás épület volt, díszes stukkókkal, magas mennyezettel, olyan parkettával, amely még a háború előtti időkből őrizte a lépteket. Ő fél évszázadon át élt ott, és a szüleim halála után engem nevelt fel.
Minden karcolást ismertem azon a padlón. Ott estem el, amikor a folyosón tanultam görkorcsolyázni. Amott állt minden karácsonykor a fenyő, amely alá a nagymama titokban becsempészte az ajándékokat, mintha tényleg a Mikulás hozta volna.
— Az az asszony tönkretette az életemet! — rontott be Margit Orosz, a férjem anyja, kopogás nélkül, ahogy mindig. Kulcsa volt — Kristóf adta neki, hiába tiltakoztam. — Miatta nősült el a fiam!
— Anya, kérlek, ne kezdd — dörzsölte meg fáradtan az orrnyergét Kristóf.
— Hallgass! — csattant fel. — Ennek a lakásnak engem illet! Egyedül neveltelek fel, beleszakadtam! És mit kaptam cserébe? Egy egyszobást a város szélén!
Való igaz, Margit Orosz egyedül nevelte Kristófot. De milyen áron? Mesélte, hogy gyerekként hetekig nem szólt hozzá egy rossz jegy miatt. Bezárta a szobájába, ha ellenszegült. Tizenhat évesen pedig, amikor randizni mert egy párhuzamos osztályos lánnyal, akkora botrányt rendezett az iskolában, hogy Kristóf az érettségiig kerülte a tekinteteket.
— Jogom van a tisztességes öregkorhoz! — folytatta az ordítást. — Hatvanöt éves vagyok! Az orvosok szerint tengeri levegőre van szükségem!
Az orvosok sok mindent mondtak neki az évek során. Hol ezt javasolták, hol azt, és mindig akadt egy új indok, amihez ragaszkodva most is megfellebbezhetetlen döntésként tálalta a követeléseit.