– És pontosan miért tiltották ki az iskolából, Erzsébet Szilágyi? – kérdezte Júlia Dunai halkan, de kérlelhetetlen éllel.
Az anyós egy pillanatra elnémult. A levegő megfeszült a konyhában.
– András! – szólt rá Júlia élesen.
A férfi belépett, tekintete ide-oda járt.
– András, mondd meg őszintén: miért zárták ki Marcellt?
Hallgatás volt a válasz.
– András! – Júlia hangja megremegett az indulat miatt.
– Anyu azt mondta… tanulmányi problémák miatt – felelte végül bizonytalanul.
Júlia pontosan tudta, hogy ez nem lehet igaz. Ha „csak” rossz jegyekről lett volna szó, a fiút nem utasította volna vissza minden iskola a városban. Ilyen csak akkor történik, ha súlyos ügy áll a háttérben. És abban az ügyben Marcell biztosan nem mellékszereplő volt.
Visszament a konyhába, megállt András előtt.
– Biztos vagy benne, hogy nem ismered az igazi okot?
A férfi lesütötte a szemét.
– Hát… tudok róla… volt egy eset. Egy lány…
– EGY LÁNY?! – Júlia hangja felcsattant. – Tehát úgy hoztad volna ide ezt a fiút, hogy tisztában vagy vele, mire képes? Egy olyan házba, ahol két kislány él? Tíz- és tizenkét évesek!
Erzsébet Szilágyi felháborodva ugrott fel.
– Ez képtelenség! Az a lány maga provokálta! A szülei csak pénzt akartak kicsikarni! Csapdába csalták a szegény gyereket!
– Anya, elég – emelte fel a kezét András.
– Elég?! Hagynád, hogy befeketítsék Marcellt?!
– Anya, ideje menned.
Odament hozzá, gyengéden karon fogta.
– Elkísérlek.
Az asszony kirántotta a kezét.
– Andriskám, de Marcell…
– Menj haza. Júliával beszélnünk kell.
Erzsébet hol a fiára, hol Júliára nézett. Végül megértette, hogy most nem tud tovább nyomást gyakorolni. Felkapta a táskáját.
– Rendben. De holnap elhozom Marcellt. Ez már eldőlt. Megígérted.
Az ajtó becsukódott mögötte. András visszatért a konyhába. Júlia az asztalt bámulta, mozdulatlanul.
– Júli…
– Ne.
– Hallgass meg, kérlek…
– Azt mondtam, ne!
Felnézett rá. A szemében könnyek csillogtak.
– Elárultál.
– Júli, én csak…
– Belementél abba, hogy egy veszélyes gyereket hozz a házunkba. A mi lányaink mellé. Te az anyádat választottad.
András leült vele szemben.
– Reggel hívott anya. Azt mondta, Marcellt kizárták, és sehol nem fogadják be. Hogy lakcím kell neki, különben nem tanulhat tovább. Pánikba estem. Mégiscsak az unokaöcsém…
– És akkor mi van?! – vágott közbe Júlia. – A lányaim a te gyerekeid! Őket kellett volna védened! Ehelyett kockára tetted őket!
– Azt hittem…
– Nem gondolkodtál. Megijedtél anyádtól. Mint mindig.
András nem válaszolt.
Marcell Illés Henrietta Balog egyetlen fia volt. András anyja vele szemben egészen másképp viselkedett, mint fiával: míg Andrást szigorral nevelte, Henriettát bálványozta. A lány mindent megtehetett, felelőtlenül nőtt fel.
Tizenhat évesen teherbe esett, az apa kiléte sosem derült ki. Marcell megszületése után Erzsébet Szilágyi teljesen a fiú köré építette az életét, „aranyszívű kisfiúnak” nevezve őt.
Szerencsére András fiatalon elköltözött otthonról: előbb kollégiumba, ott ismerte meg Júliát, később együtt béreltek lakást, majd megvették a közös otthonukat.
Az anyós sokáig nem avatkozott bele az életükbe. Aztán ahogy Marcell nőtt, egyre gyakrabban hárította át a kellemetlen feladatokat Andrásra, miközben megtiltotta neki, hogy beleszóljon a fiú nevelésébe.
Marcell sosem ismerte a „nem” szót. Anyjára hasonlított, csak felerősítve: nem volt benne szégyenérzet, empátia vagy hála.
Egy évvel korábbi látogatásakor Fruzsina Lakatos gyűjtői babáinak fejét kalapáccsal összetörte. Dóra Erdélyi naplóját elolvasta, majd részleteket küldött szét az osztálycsoportban. Júlia beszélt vele, a fiú megbánást színlelt, este azonban gúnyolni kezdte Dórát: „Anyád egy naiv tyúk, mindent elhisz.”
Dóra sírva mesélte el. Júlia szólt Andrásnak. Elhatározták, hogy pszichológushoz viszik a fiút. Akkor azonban megjelent a nagymama, és ordítva, hogy „az én unokám nem őrült”, elvitte Marcellt.
Júlia ennek ellenére elment tanácsadásra. A szakember szerint csak hosszú, fegyelmezett terápia segíthet, és javasolt egy magánintézményt problémás kamaszoknak.
András azonban az anyjával való beszélgetés után csak ennyit mondott:
– Hagyd. Anya majd megoldja.
Nem oldotta meg. Viszont talált egy „megoldást”: a problémát a fiára akarta átterhelni, és Júlia ekkor értette meg igazán, hogy a döntés pillanata elkerülhetetlenül közeleg.