Lilla Deák fáradtan felsóhajtott, amikor meglátta a hiányzó gombot.
– A te korodban már igazán megtanulhatnád magadnak megvarrni az ilyesmit – jegyezte meg kissé ingerülten, miközben átvette Domonkos Dunaitól a kabátot.
Nem húzta tovább az időt: elővette a varrókészletet, és néhány perc alatt rögzítette a leszakadt gombot. Ezután rendet rakott a konyhában, letörölte a pultot, elmosogatott, majd a faliórára pillantott. Éjjel egy óra volt.
Reggel Júlia Somogyi vidáman köszönt rá, miközben egy bögrével a kezében az asztalnál ülő, kialvatlan anyját puszilta meg.
– Anya, mit eszünk reggelire?
– Nézz körül a hűtőben, és vedd ki a felvágottat – válaszolta Lilla álmosan.
– Én inkább palacsintát vagy rántottát ennék – próbálkozott Júlia.
– Azt mondtam, vedd ki a kolbászt a hűtőből! – csattant fel türelmetlenebbül.
Ekkor Domonkos jelent meg az ajtóban, miközben magára kapta a pólóját.
– Az nincs már – közölte elégedetten. – Tegnap este megettem az utolsó falatig. A levesből csak egy korty maradt, azt meghagytam Júliának, én inkább szendvicseket csináltam.
Lilla egy pillanatra lehunyta a szemét, majd összeszedte magát.
– Rendben. Akkor csinálok rántottát. Júlia, iskola után ugorj be a boltba, vegyél egy csomag gyorsfőzésű zabpelyhet. Onnantól magatoknak készítitek a reggelit.
– Jó, anya – bólintott a lány.
Gergő Kozma közben nyakkendőt kötve lépett be a konyhába.
– Lilla, csak szólok, ma vettem fel az utolsó tiszta ingemet.
– Gergő, nem tudnád végre magad betenni a szennyest a mosógépbe? – kérdezte feszülten.
A férfi meglepetten nézett rá.
– Jól van… valaki felbosszantott?
– Erzsébet Rácz nem keresett? – kérdezte Lilla halkan.
– Nem. Hadd pihenjen, megérdemli – legyintett Gergő. – Ugye, gyerekek?
– Én hiányolom a nagymamát – jegyezte meg Júlia.
– Apa, min fog aludni, ha visszajön? Hiszen kidobtad a kanapéját – kérdezte Domonkos.
– Majd akkor beszélünk róla, ha hazajön – zárta le Gergő.
Lillának nehéz napja volt a munkahelyén. Annyira kimerült, hogy gondolni sem akart az esti szülői értekezletre. Rég nem járt már ilyesmin, azt korábban mindig az anyósa intézte.
Hazafelé tartva összefutott az idős szomszéddal.
– Jó estét, Hajnalka Kertész! – köszönt udvariasan.
Az asszony azonban felszegte az állát, és szó nélkül elfordult.
Otthon Lilla bolti húspogácsát sütött, mellé tésztát főzött. Ennél többre nem futotta az erejéből. Vacsora közben Gergő megszólalt:
– Tudod, panaszkodtál, hogy anyám lassú lett – a gyerekekre pillantott –, pedig ez még nem a legnagyobb gond.
– Mire célzol?
– Ma reggel összefutottam Hajnalka Kertésszel. Köszöntem neki, ő meg úgy tett, mintha levegő lennék. Ez már baj, ha az ember a szomszédait sem ismeri fel.
– A nagymamának semmi baja – szólt közbe váratlanul Domonkos. – És Hajnalka néni is teljesen rendben van. Ma én köszöntem neki, még beszélgettünk is.
– Miről? – kérdezte Lilla.