A fodrásznál határozottan kérte, hogy korszerű, fiatalos frizurát készítsenek neki. Gergő Lakatos haja sűrű volt és gesztenyebarna, jó alapanyag egy merészebb vágáshoz. A fiatal fodrászlány sokáig méregette, forgatta a fejét, tanakodott magában, majd a tarkónál rövidebbre igazította, felül pedig szándékosan hosszabban hagyta. A végeredmény lendületes lett, dús és kifejezetten előnyös.
– Mintha kicseréltek volna – jegyezte meg az anyja otthon, amikor meglátta. – Hova indulsz ilyen elánnal?
– Fruzsinához – felelte Gergő. – Napok óta nem érem el, mindig ki van kapcsolva a telefonja.
Az asszony arca elkomorult.
– Várj csak… Ne menj hozzá. Nincs itthon.
– Hogyhogy nincs? Hiszen egy hét múlva kezdődik az iskola.
– Nehéz ezt elmagyarázni. A szülei elváltak. Az apja új felesége rávette, hogy küldjék Fruzsinát Angliába tanulni, nehogy útban legyen. Ott fejezi be a középiskolát, utána főiskolára megy. Az édesanyja pedig kórházba került… nagyon megviselte a válás.
– És erről miért nem szólt nekem? – csattant fel Gergő.
– Nem volt ereje hozzá. Ráadásul ott szigorú szabályok vannak: havonta egyszer telefonálhat, és csak a szüleinek.
– De te miért hallgattál? – Gergő hangja megremegett, a szeme megtelt könnyel. Úgy élte meg, mintha az anyja is cserbenhagyta volna.
– Gondold végig. Ha előbb tudod meg, mit változtatott volna? Elvégzi az iskolát, és visszajön. Ha az anyja jobban lesz, talán már a szünetekben is hazalátogathat.
– Az anyja az elmegyógyintézetben van?
– Nem úgy… pszichoneurológiai osztályon.
– Ugyanaz! Az apja egy szemét… mindannyian azok vagytok… – a mondat a torkán akadt.
– Gergő! – szólt rá az anyja, de ő már kivágódott a lakásból, és bevágta maga mögött az ajtót.
Az iskolában addigra megszűntek a gúnyolódások. A lányok érdeklődve néztek utána a folyosón, de a frizura nem nekik szólt. Egyetlen ember miatt változtatott: azért az egyért, aki most elérhetetlen távolságba került, egy másik országba.
Tizedikben járt, amikor váratlanul megcsörrent a telefonja. Fruzsina volt az.
– Itthon vagy? – kérdezte izgatottan.
– Hű, meg sem ismertelek a hangodról – nevetett fel a lány halkan.
– Már százhetven centihez közelítek – mondta büszkén. – Ugye visszajöttél?
– Valaki közeledik… – Fruzsina suttogásra váltott, Gergő alig hallotta. – Engedély nélkül hívlak, baj lesz belőle… ha most lebukom, legközelebb sem engednek telefonálni…
A vonal hirtelen megszakadt.
Mégis egész nap jókedvű maradt. Hívta őt. Nem felejtette el.
Fruzsina apja többé nem jelent meg náluk, és Gergőnek senki nem tudott hírt adni róla. Leérettségizett, majd egyetemre ment. Számításai szerint Fruzsinának addigra már régen haza kellett volna térnie. Egy este azonban egy idegen szám villogott a kijelzőn.
– Gergő?
– Ki más lenne? Még mindig Angliában vagy? – kérdezte azonnal.
A vonal másik végén hosszú csend telepedett meg.
– Hallasz? Megszakadtunk? – morogta türelmetlenül.
– Férjhez megyek… – szólalt meg végül Fruzsina alig hallhatóan.
Még mondott valamit gyorsan, de Gergő nem értette. A hívás véget ért. Visszatelefonált, de a készülék már ki volt kapcsolva. „Férjhez megy… Ez meg mi a fene? Hiszen neki engem kellett volna választania” – gondolta, és a düh tehetetlen fájdalommá vált benne.
Két évvel később megnősült. A felesége szép volt, és bizonyos vonásaiban emlékeztette Fruzsinára, de itt véget is ért a hasonlóság. Folyton ruhákról, körmökről és plasztikai korrekciókról beszélt. Gyereket nem akart, féltette az alakját. Főzni nem szeretett, nem is tudott; a konyhája kimerült a szendvicsekben és a rántottában. Egy év sem telt el, és elváltak.
Az anyja később többször szóba hozta az unokákat, azzal vigasztalta, hogy az első házasság gyakran kudarc, és annyi más nő van még a világon. Gergő azonban hallani sem akart újabb esküvőről.
Dolgozott, a szülei segítettek neki lakást venni, az autót saját pénzből vásárolta. Egy nap az anyja felhívta, és közölte vele, hogy Fruzsina náluk járt. Visszatért.
– És akkor mi van? – kérdezte Gergő közönyösen. – Ennyi év alatt egyszer sem vette a fáradságot, hogy felhívjon.
– Nem tudod, min ment keresztül odakint – kezdte az anyja óvatosan. – A férje szerencsejátékos volt és drogos…