Enikő Kozma fáradtan felsóhajtott. Elmondta, hogy az apja felhívta őt, de nem volt elég bátor ahhoz, hogy mindezt személyesen vele beszélje meg, inkább Bernadettet kérte meg közvetítőnek. Az állapota korántsem volt olyan súlyos, mint ahogy azt a lánya elképzelte: az orvos szerint gyorsan javult, és különösebb segítség nélkül is elboldogult. Enikő ekkor keményebb hangra váltott. Ha Bernadettnek ennyire a szívén viseli az apja sorsát, akkor költözzön hozzá, gondoskodjon róla, legyen mellette – elvégre ő az egyetlen gyermeke. Úgy érezte, mintha ketten összebeszéltek volna ellene, és nélküle hozták volna meg a döntéseket.
A vita csúnyán elfajult. Bernadett megsértődött, becsapta maga mögött az ajtót, és egész este ki sem jött a szobájából.
Enikőt mardosta a lelkiismeret. Ritka alkalom volt, hogy a lánya hazalátogatott, és most mégis veszekedéssel telt az együttlétük. Úgy nevelték, hogy egy anya mindent feláldoz a családjáért, a gyerekeiért. Talán tényleg rossz anya lenne, amiért nem hajlandó engedni? Ugyanakkor eszébe jutott az a rengeteg év, amikor mindent megtett Bernadettért: biztosította, amire szüksége volt, eltűrte a dühkitöréseit, a meggondolatlan döntéseit. Vajon egyszer a lánya is gondolhatna rá? Miért mindig tőle várják az alkalmazkodást és az áldozatot?
Végül határozottan eldöntötte: többé nem hagyja, hogy érzelmileg zsarolják.
Késő este benyitott Bernadett szobájába. A lány összegömbölyödve feküdt az ágyon. Enikő leült mellé, és csendesen megszólalt. Nem akarja megbántani, de az anyai önfeláldozásnak is vannak határai. Sok mindent megengedett neki, ám az apját nem tudja befogadni. Régóta idegenek már egymás számára. Azt tanácsolta, térjen vissza a férjéhez, beszéljék meg nyugodtan a helyzetet, és keressenek ésszerű megoldást. Ha Bernadett rosszul viseli, hogy az anyósa befolyásolja, miért gondolja, hogy ő megteheti ugyanezt vele? És miért nincs még gyermekük?
Bernadett bevallotta, hogy addig nem szeretne szülni, amíg az anyósával élnek, egy szűk szobába szorulva. Enikő azt felelte, erről beszélnie kell Márk Lakatos-szal. Ha valóban szereti, meg fogja érteni. Élhetnek külön, miközben Márk bármikor meglátogathatja az édesanyját. Nekik azonban önálló családra van szükségük, és Enikő szerint a veje értelmes, megfontolt férfi.
A lány reménykedve ült fel. Enikő megerősítette: a legtöbb baj abból fakad, hogy nem beszélnek egymással őszintén. Bernadett ekkor bocsánatot kért, elismerte, hogy csak magára gondolt. Amikor az apja felvetette a lakás lehetőségét, annyira megörült, hogy nem látott tovább az orránál. Szorosan átölelte az anyját.
Másnap visszautazott a férjéhez. Egy héttel később felhívta Enikőt, és elmondta, hogy Márk beleegyezett: hitelre vesznek egy lakást. Valószínűleg az apját is értesítette, mert a volt férj többé nem jelentkezett.
Enikő szívét csendes várakozás töltötte el. Bízott benne, hogy hamarosan jó hírt kap. Saját otthon, látogatások, unoka ringatása – talán újra családja lesz. És ha egyszer még egy gyermek érkezne, a nagyobbat szívesen magához venné az iskoláig. Gondolatai messzire repítették, egy olyan jövőbe, ahol ismét összetartoznak.
„A megbocsátás nem mindig jelenti azt, hogy visszafogadunk.”
Orsolya Mezei: Második esély nem lesz
„Jegyezd meg: senki sem tartozik neked semmivel, ahogy te sem másoknak. Ne építs terveket másokra, ne táplálj elvárásokat – mert a csalódás elkerülhetetlen. Vigyázz magadra, és elsősorban önmagadról gondoskodj.”
Nikolett Szalai