A bevásárlás közepén derült ki, hogy a férjem hirtelen mecénásnak képzeli magát, és az én bankkártyámmal akarja elhalmozni ajándékokkal az édesanyját – csakhogy a színjáték nem tartott sokáig, és végül ellene fordult.
Lilla Fodor egy tálcányi csirkét csúsztatott a kosárba, közben fejben újra meg újra átszámolta, mennyi pénz maradt még a következő fizetésig. Pontosan két hét. Addig minden fillérnek helye volt, ahogy mindig.
– Lilla, végre megvagy? – lépett mellé a férje, Kristóf Hegedűs, saját kosarával a kezében. – Anyu már a kozmetikumos részlegen nézelődik.
Úgy egyeztek meg, hogy a plázában futnak össze Kristóf édesanyjával, Margit Királlyal. Az asszony nemrég vonult nyugdíjba, és szinte minden beszélgetésük során szóba került, milyen szűkös most az élete: kevés a nyugdíj, drágák a gyógyszerek, magára pedig már egyáltalán nem jut.
– Merre van pontosan? – kérdezte Lilla, miközben végigpásztázta a hatalmas áruházat.
– Ott, ahol az öregedés elleni cuccokat tartják.
Margit Király egy polc előtt állt, és rendkívüli komolysággal böngészte egy arckrém összetételét. A kis tégelyt ide-oda forgatta, hunyorítva próbálta kibetűzni az apró sorokat.
– Jó napot, Margit Király – szólította meg Lilla udvariasan.
– Szervusz, kedvesem. Kristóf, nézd csak, micsoda krém! Kollagén, hialuronsav, minden benne van, ami ilyenkor már kell az embernek.
– És az ára? – kérdezte a fia.
– Háromezer-kettőszáz forint. Nem éppen olcsó… de állítólag csodát tesz.
Kristóf kivette az üveget az anyja kezéből, megvizsgálta, mintha szakértő lenne.
– Ugyan már, mi számít drágának? Anyu, azt vedd, amelyik megtetszik. Állom a számlát.
Lilla szinte ledermedt. Reggel még azt hallgatta, hogy üres a kassza, mindenről le kell mondani. Elmaradt a mozi, a legolcsóbb élelmiszerekről beszéltek, mert ki kell húzni fizetésig.
– Jaj, fiam, ne bolondozz, ez túl sok – tiltakozott Margit Király, látható zavarban.
– Ugyan, mama. Mindig magadon spóroltál, most végre megengedheted magadnak. Gyere, nézzünk körül tovább.
Kristóf már vezette is az anyját a parfümök felé. Lilla némán követte őket, és próbálta megfejteni, honnan ez a hirtelen nagyvonalúság. Talán jutalmat kapott? Vagy valakitől kölcsönzött?
– Ezt az illatot régóta ki szerettem volna próbálni – mutatott Margit Király egy elegáns francia üvegre. – Abban a filmben is ezt használta a színésznő, emlékszel?
Kristóf rápillantott a címkére, de még a szemöldöke sem rándult.
– Ötezer forint? Rendben. A krémből is a legjobbat. Van még valami, ami tetszik?
– Teljesen elment az eszed! – suttogta az asszony. – Ez borzasztóan drága.
– Miért ne lephetném meg a saját anyámat? Megdolgoztál érte. Egész életedben értünk dolgoztál, most rajtad a sor.
A dicsérettől Margit Király szinte kivirágzott. Ritkán kapott ajándékot a fiától, többnyire csak jelképes figyelmességet ünnepeken. Ez a bőség egészen meghatotta.
– Akkor… talán egy alapozót is megnézhetnénk? – kérdezte óvatosan.
– Hogyne. Válassz nyugodtan.
Lilla egyre növekvő hitetlenséggel figyelte, ahogy Kristóf gondolkodás nélkül a legdrágább darabokat pakolja össze, miközben még tegnap heves vita volt köztük a mosópor árán. Az anyós közben már egy újabb krém felé nyúlt, és kíváncsian az eladó felé fordult, mintha kérdezni készülne.