A jogász még hozzátette, hogy a férj semmilyen körülmények között nem formálhat igényt az ingatlanra, hiszen az kizárólag Fruzsina házasság előtti öröksége volt. Válás esetén is érintetlen marad.
— És mi történik, ha erővel akar visszaköltözni? — kérdezte Fruzsina halkan.
— Akkor azonnal zárat cseréltet, és rendőrségi feljelentést tesz. Emellett azt tanácsolom, ne halogassa tovább: indítsa el a válópert minél előbb.
Fruzsina lassan bólintott. A fejében addig kavargó kételyek elcsendesedtek. A döntés megszületett, és ezúttal végleges volt.
Amint hazaért, szerelőt hívott, és még aznap lecseréltette a zárat. A lakás végre ismét biztonságosnak tűnt. Ezután tárcsázta Márk Budai számát.
— Halló — szólt bele a férfi ingerülten.
— Márk, beadom a válókeresetet — mondta Fruzsina minden habozás nélkül.
— Tessék? Fruzsi, teljesen elment az eszed?
— Nem. Tisztán látok. Hétfőn elindítom az eljárást.
— Várj már! Üljünk le, beszéljük meg normálisan!
— Nincs miről tárgyalni. Te az anyádat választottad, nem engem. Ez a te döntésed volt. Én pedig nem vagyok hajlandó statisztává válni a saját házasságomban.
— Fruzsina!
— Viszlát, Márk.
A vonal megszakadt. Fruzsina meglepődve vette észre, mennyire könnyűnek érzi a lelkét.
Hétfő reggel, amikor kilépett a házból, a bejáratnál Ilona Török állta útját.
— Na, elégedett vagy most? — sziszegte az anyós. — Szétszedted a családot!
— Nem én romboltam le — felelte nyugodtan Fruzsina. — Ez már rég darabokban volt.
— A te önzésed miatt!
— Nem. Az állandó beavatkozásotok miatt.
Ilona arca dühösen kivörösödött.
— Hogy mersz így beszélni? Én szültem és neveltem fel Márkot! Te meg csak belecsöppentél a kész életébe!
— És kiléptem belőle, amikor rájöttem, hogy nem vagyok benne szívesen látott vendég.
— Mocskos nőszemély! — köpött egyet Ilona. — Önző és meddő!
Fruzsina összerezzent. Honnan tudhatott erről? Vajon Márk ilyen könnyedén kiteregette a legfájóbb titkát?
— Azt hitted, a lakással magadhoz láncolhatod a fiamat? — folytatta az anyós kárörvendően. — Soha nem szeretett igazán! Csak eltűrt!
— Elég — mondta fáradtan Fruzsina. — Kérem, menjen el.
— Megyek! De jegyezd meg: egyedül maradsz! Senkinek sem kellesz majd! Az én Márkom pedig még boldog lesz!
Ilona sarkon fordult, és elviharzott. Fruzsina utána nézett, és különös megkönnyebbülés járta át. Véget ért. Végleg.
A válás gyorsan és viszonylag csendesen lezajlott. Márk nem követelte a lakást, csak összepakolta a holmiját. Amikor néha összefutottak, szinte egy szót sem váltottak.
— Anyámnak igaza volt — vetette oda egyszer Márk. — Mindig csak magadra gondoltál.
— Te pedig mindig rá — válaszolta Fruzsina higgadtan.
Márk nem reagált, egyszerűen elsétált.
Eltelt fél év. Fruzsina felújította a lakást, mindent a saját ízlésére formált. A munkahelyén előléptetést kapott, az élete lassan rendezett mederbe került.
Egy este összefutott egy régi közös ismerőssel, Renáta Lakatos-szal.
— Fruzsi! Ezer éve! Hogy vagy?
— Köszönöm, nagyon jól — mosolygott. — Te?
— Megvagyok. Képzeld, nemrég láttam Márkot. Az anyjával volt vásárolni. Elég elveszettnek tűnt.
— Elváltunk — mondta Fruzsina egyszerűen.
— Tudom. Ilona mindenkinek elmeséli, milyen szörnyű ember vagy, és hogy elvetted tőlük a lakást.
— Pedig az mindig is az enyém volt.
— Én értem… Csak annyi, hogy Márk találkozgatott valakivel, de Ilona elüldözte a lányt. Állítólag nem volt hozzá méltó. Most megint együtt élnek.
Fruzsina csak vállat vont. Ez már nem tartozott rá.
— Rohannom kell — búcsúzott Renáta. — Örültem, hogy láttalak!
Fruzsina hazament. A lakásban csend és meleg fogadta. Főzött magának egy bögre teát, elindított egy halk zenét. Rég nem érzett ilyen tiszta szabadságot.
Odakint havazni kezdett. Figyelte, ahogy a pelyhek lassan hullanak, és a jövőre gondolt. Világosnak és ígéretesnek látta. Toxikus anyós nélkül, jellemtelen férj nélkül. Csak ő, és az élete.
Ekkor rezdült meg a telefonja. Ismeretlen számról üzenet érkezett: „Fruzsi, Márk vagyok. Új szám. Találkozhatnánk? Beszélnem kell veled.”
Fruzsina elolvasta, majd nyugodtan törölte az üzenetet, és letiltotta a számot.
A múlt ott maradt, ahol a helye volt. Ő pedig nem akart visszafordulni. Saját otthona, saját élete és saját tervei voltak. És többé egyetlen anyós sem veheti el tőle mindezt.