— Anya! Hiszen még csak öt éves! Biztosan megfeledkezett róla…
— Ha így van, akkor én is elfelejtem — felelte hűvösen Hajnalka Balogh.
— Most komolyan mondod?
— Teljesen — zárta le a beszélgetést Hajnalka, majd bontotta a vonalat.
Két nap telt el.
— Anya, és Hajnalka nagyi hol van? — kérdezte Fruzsina Juhász.
— Valószínűleg hamarosan ideér — mondta bizonytalanul Dóra Deák. — Nagy a forgalom.
— Az üvegektől? — mosolygott a kislány, láthatóan remek hangulatban volt. — Azok akadályozzák az autókat? Ki szórta szét őket? Talán felborult egy kocsi, ami dugókat szállított?
— Fruzsina, halkabban, ne hadarj — szólt rá Dóra kissé ingerülten. — Nem üvegekről van szó, hanem közlekedési torlódásról.
— És emiatt nem jön a nagyi?.. Mi van, ha végül el sem jön?
Ahogy kimondta, Fruzsina szeme megtelt könnyel, és sírdogálni kezdett.
— Ugyan már, kincsem, biztos lehetsz benne, hogy nem hagyná ki a születésnapodat — próbálta nyugtatni Dóra.
…Az ünneplés mégis kudarcba fulladt. A nagymama valóban nem érkezett meg, Fruzsina pedig hiába reménykedett és lesett minden zajra. A sok ajándék egy időre elterelte a figyelmét, ám amikor világossá vált, hogy Hajnalka nem jön, végül zokogásban tört ki.
Dóra többször is hívta az édesanyját, ám egyik alkalommal sem vették fel. Üzeneteire sem érkezett válasz. Az aggodalom egyre jobban szorította a mellkasát. Otthagyta férjét, Ákos Kertészt, valamint apósát és anyósát, hogy folytassák az ünneplést, ő pedig elhatározta, hogy személyesen megy el az anyjához. Nyugtalan érzés kísérte végig az utat.
— Dóra, elvigyelek kocsival? — kérdezte Kálmán Fazekas, amikor már az ajtót nyitotta.
— Köszönöm, nem szükséges, busszal megyek. Ti maradjatok, hamar visszajövök — válaszolta.
— Nagypapa, gyere, rakjuk tovább a kirakóst! — hívta Fruzsina.
— Máris, máris — felelte Kálmán, akit szintén nem hagyott nyugodni a rossz előérzet.
…Öt évvel korábban, Fruzsina születésekor mindkét nagymama azonnal körülrajongta az újszülöttet, óvták, kényeztették, és mérhetetlen örömmel fogadták az unokát. Dóra és férje, Ákos akkoriban szoros családi közegben éltek, ahol mindenki természetesnek vette, hogy a nagyszülők állandó részei lesznek a kislány életének, és ez az emlék most különösen élesen rajzolódott ki Dóra gondolataiban, miközben már a következő lépésekre készült.