Igor Szalaival továbbra is találkozgatunk.
Nem sietünk sehová. Nincsenek nagy elvárások, csak időt adunk magunknak. Figyelünk egymásra, apránként ismerjük meg a másikat. Minden kényszer nélkül. Nyomás, elvárások, címkék nélkül.
Mindkettőnknek megvan a saját élete. Nekem külön lakásom van, neki is. Nem költöztünk össze, és nem is beszélünk erről. Együtt vagyunk akkor, amikor valóban együtt akarunk lenni. Ez most pont elég.
Nemrég összefutottam András Bartával.
Egy bevásárlóközpontban történt, teljesen váratlanul. Egyedül volt. Amikor megláttam, azonnal feltűnt, mennyit változott. Megöregedett, lefogyott, mintha összement volna a saját bőrében.
Észrevett engem is. Megállt.
– Eszter.
– Szia, András.
– Hogy vagy?
– Jól. Te?
– Megvagyok. Dolgozom. Élek.
Kínos csend telepedett közénk.
– Eszter… még mindig bánom. Minden egyes nap.
– Ne tedd – mondtam halkan. – Ami volt, elmúlt.
– Boldog vagy?
– Igen.
Bólintott. A szája sarkában fáradt, szomorú mosoly jelent meg.
– Örülök neked. Tényleg.
Elköszöntem, és elindultam kifelé. Ahogy kiléptem az épületből, megértettem valamit: semmit nem érzek. Se haragot, se fájdalmat. Üres hely volt bennem ott, ahol régen minden égett.
Aznap este Igor Szalaival a balkonon ültünk.
Teát ittunk, és néztük, ahogy a nap lassan eltűnik a házak mögött.
– Min gondolkodsz? – kérdezte.
– Azon, milyen jó most itt lenni – feleltem.
– Nekem is – mosolygott.
Átölelt. Hozásimultam. Nem volt szükség szavakra.
Csend volt. Biztonság. Valami nagyon helyénvaló érzés.
Néha még eszembe jut az az éjszaka.
A telefoncsörgés. A kórház folyosója. Az orvos arca.
„Fiatal feleséggel érkezett.”
Akkor mindez sokk volt. Fájdalom. Összeomlás. A vég.
Most már látom: valójában kezdet volt.
Az erőm kezdete.
Nem hagytam magára a halálában.
De nem maradtam benne a hazugságban sem.
Eljöttem. Egyenes háttal.
Visszataláltam magamhoz. Megtaláltam az igazságot.
És ez többet ér bármilyen házasságnál.
Az élet nem ér véget a megcsalással.
Csak megmutatja, ki vagy valójában.
Erős. Méltóságteljes. Szabad.
Megismertem önmagam.
És többé soha nem árulom el.
Saját magamat.