Most a kanapén kuporogtak egymás mellett, és Levente Deák lelkesen visszhangzott minden kifejezést, amit addig elsajátított.
— És azt is kimondja, hogy „Miklós Deák egy tökfilkó”? — kérdezte savanyúan a férfi.
— Hogyne! — nevetett fel a nő. — Tulajdonképpen ezzel indított, az volt az első mondata.
— Szép kis áruló… — morogta Miklós. — Mondd csak, mit csináljak most? Attól félek, Antal Mezei egyszerűen éhen marad. Tud makacs lenni, ha megsértődik. Nem lenne rá mód, hogy legalább egy órára elhozd hozzám a papagájt? Kifizetem az utat, természetesen. Csak hadd lássa a kutyám a saját szemével, hogy a barátjának semmi baja.
— Uram, miket beszél? — rémült meg a nő. — Tegnap is alig tudtam betuszkolni azt a hatalmas kalitkát az autómba! Óriási! Sokkal egyszerűbb lenne, ha inkább te jönnél el hozzám… akár a kutyával együtt.
— Azt kizárhatjuk — vágta rá határozottan Miklós. — Biztosan van férjed. Nem szeretnék féltékenységi jelenetet.
— Ugyan, ettől ne tarts — legyintett mosolyogva. — Senki sem fog féltékenykedni. Küldöm üzenetben a címemet.
Amikor Miklós Antal Mezeivel belépett a lakásba, a kutya még csak oda sem pillantott Levente Deákra. Azonnal a nő körül kezdett sündörögni: két lábra ágaskodott, körözött, illegette magát, mindenáron simogatást és figyelmet követelve.
— Antal! Hát Levente? Nézd meg, milyen jól él a barátod! — próbálta jobb belátásra bírni a gazda, de hiába. A kutyát teljesen elvarázsolta a háziasszony; olyan odaadással és csillogó szemmel figyelte, hogy Miklós mellkasában újra felizzott a féltékenység csípős érzése.
— Úgy tűnik, ez a bájos eb nem is a papagáj után sóvárgott, hanem utánam — jegyezte meg nevetve a nő. — Ez bizony szerelem első látásra!
Az ötéves Bence Fülöp kacagása betöltötte a szobát, majd magától értetődő gyengédséggel megsimogatta Antalt, mintha mindig is ismerték volna egymást. Meglepő módon a kutya láthatóan élvezte a törődést.
— Komolyan nem értem, mi ütött a kutyámba… — sóhajtott Miklós, miközben körbenézett, félve egy hirtelen előbukkanó, féltékeny férjtől és egy indokolatlan botránytól.
Ám férj nem volt. A nő elárulta, hogy egyedül neveli a fiát. Pár órával később pedig már azon készülődtek, hogy Miklósékhoz menjenek — meglátogatni Kornél Kertészt, a macskát.
Kornél sem titkolta lelkesedését az új vendég iránt. Azonnal felismerte: ez a gyönyörű nő hamarosan az ő új gazdája lesz. A macskák pedig ritkán tévednek, ha emberekről van szó…