Szombaton Miklós Deák élete csendben darabokra hullott: a felesége elköltözött. Nem volt veszekedés, nem csapódtak ajtók, nem emelkedett fel a hangja. Összepakolta a holmiját, majd nyugodt, fáradt hangon csak ennyit mondott:
— Ennyi volt, drágám. Nem bírom tovább.
— Mit nem bírsz? — kérdezte Miklós idegesen, miközben már előre sejtette a választ.
— Ezt az egészet. Ezt az életet. Főleg az állataidat. Kutyák, macskák, papagájok… én csendre vágyom, egyszerűségre, nem erre az állandó nyüzsgésre.
— És én? Én is csak teher lettem? — csúszott ki belőle.
A nő erre csak halványan elmosolyodott, felkapta a bőröndjét, és szó nélkül kilépett az ajtón.
— Miklóska hülye! Miklóska hülye! — rikácsolta azonnal a kalitkából a hullámos papagáj éles, csipogó hangon.
— Levente, azonnal hallgass el! — kiáltotta Miklós, a hangja fájdalomtól remegve.
Lehuppant a kanapéra, és most már nem próbálta visszatartani a könnyeit. Tudta ő, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de nem így, nem ilyen hirtelenül.
Az öreg francia bulldog, Antal Mezei, rögtön odatipegett hozzá, és buzgón nyalogatni kezdte a gazdája kezét, mintha ezzel akarná megvigasztalni. A macska, Kornél Kertész, közben a konyhaasztalon maradt, hűvös nyugalommal figyelve mindent. Őt láthatóan nem rendítette meg az esemény — sőt, titokban örült is, hiszen a háziasszony gyakran ok nélkül kergette.
A papagáj azonban nem kegyelmezett:
— Miklóska buta, Levente jó! Levente okos, Miklóska buta!
— Elég legyen! — csattant fel újra Miklós. — Tudod mit? Ez az egész miattad történt! Reggelente felébresztetted Barbarát az ordítozásoddal, aztán rajtam csattant a haragja. Elegem van. Felteszlek az internetre eladásra, és ha elkeltsz, még fel is hívom Barbarát… talán visszajön.
A madár egy pillanat alatt elnémult. Miklós már a telefonját szorongatta, és lázas gyorsasággal keresni kezdett egy oldalt, ahol háziállatokat lehet hirdetni.
A kutya és a macska tanácstalanul figyelte: tényleg megteszi? A férfi tekintetéből azonban eltökéltség sugárzott.
— Túlságosan elszemtelenedtél, Levente — morogta, miközben pötyögte a hirdetés szövegét. — Tudom én, mi bajod volt: párt akartál magadnak. De Barbara hallani sem akart róla. Az új gazdáid majd mindent megadnak neked. Jobban fogsz élni, mint itt. Nekem meg elég lesz a kutya és a macska. Érted?
Aznap este valami egészen váratlan történt. Megcsörrent a telefon, és egy nő izgatott hangja szinte azonnal beszélni kezdett, miközben Miklós ösztönösen kihúzta magát, érezve, hogy ez a hívás még fontos fordulatot hozhat az életében.