…kávézóban. Kérem, nézze el a tolakodásomat, de az az érzésem, talán tudnék segíteni magának.
Lilla ismét a folyóra emelte a tekintetét, mintha a sodrásban keresné a választ, majd üres hangon visszakérdezett:
— Miben?
A férfi a zakója belső zsebébe nyúlt, elővett egy névjegykártyát, és óvatos mozdulattal Lilla felé nyújtotta.
— Magánorvos vagyok, egy magánklinikán dolgozom. Ahogy említettem, véletlenül fültanúja lettem a beszélgetésüknek. Orvosként nem tudtam egyszerűen elmenni mellette, anélkül hogy ne ajánlanék fel segítséget. Gábor Orosznak hívnak.
— Lilla Kozma — mutatkozott be halkan, miközben végigfuttatta a szemét a kártyán.
— Örülök a találkozásnak. Tudom, furcsán hangzik, amit mondok, talán túl közvetlen is, de őszintén segíteni szeretnék.
Lilla felnézett, és egyenesen Gábor szemébe nézett. Vajon csak így próbál közeledni hozzá? Hiszen nő vagyok… még mindig vonzó? Vagy már nem? Egy halvány, szomorkás mosoly suhant át az arcán.
— Mit ért ez alatt? — kérdezte végül.
— Először is egy alapos vizsgálatot javasolnék. Hol lakik? Egyeztessünk időpontot, és holnap elmennék önökhöz kollégákkal együtt. A vizsgálatot akár az otthonukban is elvégezhetjük.
Ha valaki később megkérdezte volna Lillát, miként volt képes megbízni egy szinte teljesen idegen férfiban, aligha tudott volna rá felelni. Azon a napon mégis megadta Gábornak a telefonszámát, és megbeszélték a találkozás pontos idejét. Az életben akadnak olyan pillanatok, amikor az ember nem mérlegel, nem elemez, csak sodródik valamiféle belső bizonyosság mentén. Mintha egy láthatatlan kéz terelné a megfelelő irányba. Talán ezt a megmagyarázhatatlan erőt nevezik sokan isteni gondviselésnek.
Másnap Gábor megjelent Lilla és Márton Erdélyi lakásán. Nem érkezett egyedül: vele volt egy körülbelül negyvenes éveiben járó nő is. Udvariasan köszöntek, majd beljebb léptek a lakásba.
— Lilla, megengedi, hogy így szólítsam? — a nő kezdte a beszélgetést. — Gábor említette, hogy segítségre van szükségük. Javaslom, ne húzzuk az időt, térjünk rögtön a lényegre. Van esetleg orvosi kartonjuk vagy korábbi zárójelentések?
A konyhában ültek le, ám sem Gábor, sem a nő — akiről hamar kiderült, hogy Eszter Fazekasnak hívják — nem fogadta el a felkínált teát. Lilla kisietett a szobából, majd néhány perc múlva egy vaskos papírköteggel tért vissza.
— Ez minden, amit a kórházból elhoztam. Ne haragudjanak, nem igazán tudom, mi fontos és mi nem.
— Semmi gond — nyugtatta Eszter, miközben átvette az iratokat. Gyors mozdulatokkal átnézte őket, néhány lapot félretett. — Gábor, ezeket vedd át, ezek inkább a te szakterületedhez tartoznak.
Körülbelül fél óra telt el feszült csendben, amikor Eszter ismét megszólalt:
— Átnéztem az anyagot. A röntgenfelvételek elég gyenge minőségűek, ezért mindenképpen új képeket kell majd készíteni, de azt már a klinikán. Nálad mi a helyzet, Gábor?
Gábor letette a papírokat.
— Aneszteziológusként egyelőre nem vonnék le végleges következtetést. Az előzményekből viszont az látszik, hogy nagyon erős fájdalomcsillapítókat írtak fel. Véleményem szerint indokolatlanul. Tapasztaltak Mártonnál álmosságot, levertséget a gyógyszerek szedése után?
Lilla bólintott.
— Akkor ezen mindenképp változtatni fogunk. Át kell néznünk a kezelést, finomítani rajta.
Lilla hallgatta őket, és képtelen volt felfogni, hogy mindez valóban vele történik. A szíve hevesen vert, végül összeszedte a bátorságát:
— Gábor, Eszter… nem is tudom, hogyan mondjam… nekünk nincs pénzünk komoly kezelésre. Hiszen magánklinikáról beszélünk. Alig futja a fizetős masszázsra is, és…
— Ezt már előre átgondoltuk — vágott közbe Gábor nyugodtan. — A klinikánk több alapítvánnyal és támogatási programmal működik együtt. Meggyőződésem, hogy találunk megoldást, és tudunk segíteni maguknak.
Bátorító mosolya némileg oldotta Lilla szorongását. A beszélgetés ezzel lényegében lezárult. Ezután Gábor és Eszter megvizsgálták Mártont: jegyzeteltek, fényképeket készítettek a hátáról, a lábairól, az ízületeiről, időnként összenéztek, majd újra a jegyzeteik fölé hajoltak, miközben a szobában sűrű, feszült csend telepedett meg, előkészítve mindazt, ami ezután következett.