András Lukács az évek során szinte teljesen hátat fordított a saját megszokott életének, minden idejét és energiáját a lányának szentelte. Éppen ezért Dórát újra és újra képes volt meglepni. A legnagyobb fordulat akkor érte, amikor az útjáról nem egyedül tért vissza.
Az utazásról már nős emberként érkezett haza. Kiderült, hogy az elmúlt két évben titokban ismét felvette a kapcsolatot fiatalkori szerelmével, akivel annak idején elsodorta őket egymástól az élet. A nő időközben elvált, és két lányával maradt egyedül. Bár a gyerekek már majdnem felnőttek voltak – az egyik tizenhat, a másik húszéves –, továbbra is az anyjukkal éltek egy fedél alatt.
Alighogy András hazaért, leültette Dórát, és elmondta neki a hírt, majd óvatosan rákérdezett:
– Ugye nem bánnád, ha Lina és a lányai ideköltöznének? A ház elég nagy, szinte észre sem vennéd őket. Ráadásul szeretik az állatokat is, úgyhogy a kedvenceid miatt sem kell aggódnod.
Dóra rövid ideig hallgatott, majd nyugodtan válaszolt:
– Apa, nem ismerem az új feleségedet, de hajlandó vagyok megpróbálni együtt élni vele. Egyébként a Lina a teljes neve becézése?
– Gabriella – felelte András –, de nem szereti, ha így hívják. Maradj inkább a Linánál.
Az első hónapokban Gabriella Fazekas és a lányai, a nagyobbik Csilla Fülöp, valamint a fiatalabb Réka Lengyel példásan viselkedtek. Kedvesek voltak, figyelmesek, igyekeztek alkalmazkodni Dórához, mintha vendégségbe érkeztek volna.
Idővel azonban észrevétlenül változni kezdett a hangulat. Lépésről lépésre egyre inkább otthon érezték magukat, majd Gabriella előállt az első komoly kérésével: szerinte Dórának illene másik szobába költöznie.
– Nem értem, miért neked jutott a legnagyobb hálószoba lent, külön gardróbbal, saját fürdővel – jelentette ki. – Költözz fel az emeletre a lányok mellé, mi pedig Andrással elfoglalnánk ezt a szobát.
– És mégis milyen alapon? – kérdezett vissza higgadtan Dóra. – Ebben a szobában lakom azóta, hogy a házat megvettük. Mindig az enyém volt, és az is marad. Ráadásul a kertre nyíló franciaajtókat kifejezetten azért csináltattuk, hogy könnyen kiengedhessem a kutyákat. Nektek erre mi szükségetek lenne?
– Nekem nem elég egy sima szekrény – csattant fel Gabriella. – Te meg úgyis alig vagy itthon. Illene tisztelned engem, elvégre én vagyok az apád felesége!
Dóra nem ment bele a további vitába. Inkább lakatot szereltetett a hálószobája ajtajára, és négyszemközt beszélt az apjával is, kérve, hogy állítsa le a feleségét. Gabriella Fazekas dühöngött, de kénytelen volt lenyelni a vereséget. Ettől kezdve azonban a viszonyuk érezhetően megromlott.
Nagyjából egy hónappal később Dóra lebetegedett, ezért otthonról dolgozott. Egy online megbeszélés közben újabb kellemetlen helyzet adódott: a mostohatestvére, Réka, készülődés közben fehérneműben rohangált mögötte a szobában. Az ügyfél először zavarba jött, majd udvariasan jelezte, mi történik a háttérben. Dóra elszégyellte magát, és kénytelen volt elhalasztani a hívást.
– Réka, teljesen eszednél vagy? – fakadt ki ezután indulatosan. – Nem látod, hogy dolgozom? Felöltözhettél volna, vagy legalább nem itt mászkálsz…