Gábor Simon azért bontotta fel az első házasságát, mert – ahogy ő maga megfogalmazta – a felesége nem szerette eléggé. Nem kertelt, kimondta: „Kevés volt.”
Ő ugyanis sokkal intenzívebb törődést, figyelmet és érzelmi odafordulást várt. Gyerekkora óta azt hallgatta az édesanyjától, hogy az ideális asszony tiszteli a férjét, rajta tartja a szemét az otthon rendjén, főz, mos, gyermeket szül és fel is neveli őket. Mindezt pedig engedelmesen, gyengéden, jóindulattal teszi. Valahogy úgy, mint a mesék Hamupipőkéje.
Amikor megismerte Henrietta Váradit, eleinte úgy érezte, végre rátalált arra a nőre, akire mindig is vágyott. Egy teljes esztendőn át udvarolt neki, és biztos volt benne, hogy kívül-belül kiismerte.
A házasság után azonban, amikor külön költöztek és megkezdődött a közös élet, Henrietta mintha más arcát mutatta volna. Nem arról volt szó, hogy ne tette volna a dolgát – mindent elvégzett, amit kellett –, csakhogy Gábor Simon szerint hiányzott belőle az igazi szívvel-lélekkel való odaadás.
Munka után hazasietett, gyorsan összedobott valami vacsorát, és letette elé az asztalra. Eleinte a férfi szó nélkül elfogadta, amit kapott, később azonban egyre gyakrabban morgolódott.
– Elegem van ebből a krumpliból! A tésztád meg úgy megáll a torkomban, hogy alig bírom lenyelni! Unom! Töltött káposztát akarok!
– Drágám – válaszolta békítő hangon Henrietta –, hétvégén készítek töltött káposztát. Jó nagy adagot, hogy több estére is elég legyen. Most ne légy mogorva, én is egész nap dolgoztam, aztán bolt, sorban állás…
– Mindig van kifogásod! – vágott vissza a férfi. – Mindenre időt kell szakítani! Ha nem fér bele, kelj fel korábban! Az én anyám hajnalban talpon volt, és egész napra főzött. Ráadásul nem akármit, hanem azt, amit mindenki szeretett. Ha apám elé ilyen tésztát tett volna, a fejéhez vágja!
– Próbáld csak meg! – húzta ki magát Henrietta. – A serpenyőt kapod vissza!
– Látod, erről beszélek – vigyorgott gúnyosan Gábor Simon. – Teljesen alkalmatlan vagy…
– Akkor keress mást – legyintett sértődötten a nő.
Henrietta nem volt haragtartó, ezért férje kirohanásait eleinte a közös élet kezdeti összecsiszolódásának tudta be. Őszintén igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Egészen addig, amíg meg nem születtek az ikrek.
Egy csecsemő is rengeteg figyelmet igényel, hát még kettő egyszerre. Henrietta napjai szinte észrevétlenül rohantak el. Gyakran előfordult, hogy nem jutott ideje rendet rakni, kivasalni a ruhákat vagy elkészíteni Gábor Simon kedvenc ételeit, a töltött káposztát, a panírozott húsokat és a hasonló fogásokat.
A férfi sokáig próbálta magában tartani a feszültséget, de a türelme lassan fogyóban volt, és a kimondatlan elégedetlenség egyre inkább ott vibrált a levegőben, előrevetítve a következő összecsapást.