Réka Halász egy újabb járatról tért haza. Szinte futva jutott fel a megfelelő emeletre, majd az ajtó előtt megállt egy pillanatra, hogy kifújja magát. Már előre látta maga előtt, mennyire fog örülni Géza Kertész, ezért elmosolyodott, és megnyomta a csengőt. Nem történt semmi. Újra csengetett, azt gondolva, hogy a férje biztosan olyan mélyen alszik, hogy nem hallja. Amikor világossá vált számára, hogy senki nem nyit ajtót, előkotorta a kulcsát a ridikülje aljáról, és saját maga ment be.
— Gézám, itthon vagyok! Merre vagy, drágám? — szólt befelé.
Nem értette, hová tűnhetett ilyen korán. Géza általában hétig aludt, hiszen kilencre járt dolgozni. Benézett a hálószobába: az ágy katonás rendben volt megvetve. A konyhában is makulátlan tisztaság uralkodott, a hűtőben pedig érintetlenül sorakozott az az étel, amit még indulás előtt készített.
— Ez most komoly? — suttogta maga elé. — Talán megcsal? Lehet, hogy amíg nem voltam itthon, végig egy másik nőnél lakott?
A rossz érzés jeges kézzel markolt bele a szívébe. Könnyek gyűltek a szemébe, a torkában kemény gombóc ült, alig kapott levegőt. Lehuppant a nappali padlójára, és fáradtan a bőröndjére nézett. Odabent ott lapultak az ajándékok is — Réka sosem tért haza üres kézzel, mindig hozott valami különlegeset a férjének egy-egy egzotikus út után. Most éppen egy üveg szakét csempészett haza, és csak a Jóisten tudta, hogyan sikerült átjutnia vele az ellenőrzéseken.
Hirtelen felpattant, a kezével letörölte az arcát, és tárcsázta Géza számát. Legszívesebben mindent a fejéhez vágott volna, ami benne kavargott, ám a telefon makacsul hallgatott. Csak az automata hang ismételgette unottan, hogy az előfizető átmenetileg nem elérhető.
— Persze… még ki is kapcsoltad a telefonod, nehogy bárki megzavarjon — morogta keserűen.
Fel-alá járkált a lakásban, mint egy ketrecbe zárt vadállat, és hangosan beszélt magában. Mindig így reagált, ha ideges volt. A hosszú repülőút és a bizonytalanság teljesen kimerítette, ezért lefőzött magának egy erős kávét, majd rágyújtott. A gondolatai egymást kergették, mindegyik sötétebb volt az előzőnél. Nem értette, hol hibázott, mi taszíthatta a férjét idáig.
Aztán akaratlanul is felidéződött benne az első találkozásuk. Emlékezett arra az egyszerű, kissé ügyetlen fiúra, akibe gondolkodás nélkül beleszeretett. Tisztán látta maga előtt azt a napot is, amikor elment az autószervizbe olajat cseréltetni, és amikor először pillantotta meg Gézát, aki akkor még olajos, munkától koszos ruhában dolgozott, mit sem sejtve arról, hogy ez a találkozás mindkettőjük életét meg fogja változtatni.