Az okmányiroda belső irodájában fanyar szag keveredett: olcsó kávé, megsárgult akták és az emberek reménytelenségének nehezen megfogható illata lengte be a levegőt. Ildikó Orosz, vezető ügyintéző, egyenes háttal ült az asztalánál, mintha pózolna. A munkafelülete katonás rendben állt: a tollak pontosan egymás mellett, az iratkupacok élre igazítva. A káosztól ösztönösen irtózott.
— Ildi, ezt nézd már meg! — kuncogott fel Réka Vincze, a szomszéd asztalnál ülő, frissen érkezett gyakornok.
— Mi az? — kérdezte Ildikó anélkül, hogy levette volna szemét a képernyőről.
— Csak egy ismerős cím… Lenin utca 5, tizenkettedik lakás… Jaj, hát ez a te címed!
Ildikó keze megállt a billentyűzet felett.
— És? — hangja jegessé vált.
— Teljes tömegszállás lett belőle — bökött a monitorra Réka. — Tegnap öt főt jelentettek be. Margit Király, Gabriella Balázs, Attila Gál… meg két kiskorút, öt évre.
A lány nevetve hozzátette, hogy biztosan a vidéki rokonság költözik, csak épp elfelejtett szólni, mert egy ilyen „családbővülést” illene megünnepelni.
Ebben a pillanatban benézett az osztályvezető, László Bíró.
— Mi ez a hangzavar? Orosz, talán gumilakást üzemeltetsz? — tréfálkozott. — Vigyázz, még adót is kivetek rá!
Nevetett, majd eltűnt az ajtóban, Réka pedig zavartan elhallgatott.
— Mutasd a kérelmet — kérte Ildikó, és a gyakornok gépéhez lépett.
A képernyőn megjelent a bejelentőlap. Tulajdonos: Kornél Balogh. Másik tulajdonos hozzájárulása: Ildikó Orosz — rendben. Ildikó nagyított. Az aláírás egy reszketeg firka volt, halvány utánzata az ő kézjegyének.
„Kornél… még hamisítani sem tudsz rendesen” — futott át rajta, dühkitörés nélkül, szinte fáradtan.
Szó nélkül a nyomtatásra kattintott. Lakcímkivonat. A hamis kérelem másolata. Az iratokat gondosan mappába rendezte, majd a táskájába csúsztatta.
— Réka — mondta nyugodtan. — Ha bárki kérdezi, adatbázishiba. Intézem.
A lány bólintott; a tekintet mindent elárult.
Ildikó lefelé haladt a lépcsőn, cipősarka kopogása visszhangzott. A kulcs a zárba csúszott, de nem fordult el. Odabentről zaj szűrődött ki, mintha egy mosógépbe köveket dobtak volna. Eszébe jutott Kornél mentegetőzése a nyugdíj miatt, a néma döntés a „Nyomtatás” gombra kattintva. Vett egy mély levegőt, és kinyitotta az ajtót, amely mögött azonnal felfordulás tárult a szeme elé, jelezve, hogy ami bent vár rá, csak a kezdet.