„Ott leszek. 8-kor. A tónál” — olvasta Ágnes a férje utolsó üzenetét, és akkor látta: a címzett nem nő volt

Nyolc éve azt hittem, elhagyott egy másik nőért. Ma megtaláltam sírját az erdőben...
Történetek

De még mindig volt egy kérdés.

Ahol van Ferenc most?

A rendőrség átkutatta az egész házat. A kertet. Az erdőt körülötte.

De nem találtak holttestet.

— Asszonyom — mondta László Kelemen. — Gábor Szabó… Gábor Szabó eltemethe Ferencet valahol. De… de nem tudjuk, hol.

Ágnes felállt.

— Akkor keresni kell.

És kerestek. Hetekig. Kutyákkal. Szakértőkkel.

De nem találtak semmit.

És akkor Ágnes kapott egy levelet.

Postán. Névtelen.

Benne egy fénykép. Egy sír. Az erdőben. Egyszerű. Fa kereszt. Nincs név rajta.

És alatta egy üzenet:

„Itt nyugszik. Békében. Gábor temette el. Senki nem tudhat róla. Bocsáss meg.”

Ágnes vitte a fényképet László Kelemennek.

— Meg tudjuk találni ezt a helyet?

László Kelemen nézte a fényképet.

— Megpróbáljuk.

De soha nem találták meg.

Mert az erdő hatalmas.

És a fénykép… a fénykép nem mutatta elég részletet.

Két évvel később Ágnes még mindig kereste.

De lassan… lassan elfogadta.

Ferenc meghalt. Nyolc évvel… tíz évvel ezelőtt.

Valahol az erdőben nyugszik.

És Ágnes soha nem tudja meg pontosan, hol.

De most legalább tudta az igazságot.

Ferenc nem hagyta el.

Ferenc nem ment el egy másik nőhöz.

Ferenc… Ferenc elment találkozni Gábor Szabóval. Valami történt. Baleset. Vagy… vagy valami más.

És Ferenc meghalt.

És Gábor… Gábor próbálta megmenteni. De nem tudta. És eltemezte. És három évig élt a bűntudattal.

És aztán… aztán már nem bírta.

De még mindig volt egy kérdés.

Egy kérdés, amit Ágnes soha nem tudott megválaszolni.

Mi történt a tónál?

Miért sérült meg Ferenc?

Baleset volt? Vagy… vagy valami más?

László Kelemen mondta egyszer:

— Asszonyom, lehet, hogy soha nem tudjuk meg. Gábor meghalt. Ferenc meghalt. És… és nincs tanú.

És Ágnes tudta: igaza van.

De néha… néha éjszaka… Ágnes arra gondolt:

Mi lett volna, ha Gábor nem fél?

Mi lett volna, ha hívott volna mentőt?

Ferenc még élhetne.

De most… most ez már nem számít.

Mert Ferenc nincs.

És Gábor sincs.

És csak a kérdések maradtak.

Ágnes ült az ablak mellett. És nézte az esőt.

Tíz év telt el Ferenc eltűnése óta.

Két év azóta, hogy megtalálta a telefont. És az üzenetet. És megtudta az igazságot.

És Ágnes tudta: soha nem fogja megtudni az összes választ.

Soha nem fogja megtudni, mi történt a tónál.

Soha nem fogja megtalálni Ferenc sírját.

De legalább tudta: Ferenc nem hagyta el.

Ferenc meghalt.

És valahol… valahol az erdőben nyugszik.

És talán… talán ez elég.

Talán nem kell minden választ megkapni.

Talán elég tudni, hogy Ferenc nem volt egy másik nővel.

Hogy Ferenc nem akarta elhagyni őt.

Hogy Ferenc… Ferenc egyszerűen csak meghalt.

És Gábor Szabó… Gábor Szabó próbált segíteni.

De nem tudta.

Ágnes lehunyta a szemét.

És először tíz év után… először érezte:

Hogy talán… talán engedheti el.

Nem az emlékeket.

De a kérdéseket.

Mert néhány kérdésre… néhány kérdésre soha nem lesz válasz.

És ez… ez rendben van.

A cikk folytatása

Sorsfordulók