Ágnes Horváth nyolc évet élt azzal a mondattal.
„Megyek. Van valaki más.”
Nyolc évvel ezelőtt Ferenc Kovács így búcsúzott. Egy hétfő reggel. A konyhában. Kávé mellett.
Ágnes akkor negyvenöt éves volt. Ferenc ötvenhárom. Huszonkét éve házasok. Két felnőtt gyerek. Normális élet.
És aztán… aztán Ferenc kimondta.
„Van valaki más. Megyek.”
Ágnes megkérdezte: „Ki?”
Ferenc megrázta a fejét. „Most nem számít. Csak… csak mennem kell.”
És elment.
Ágnes várta, hogy telefonáljon. Hogy üzenjen. Hogy valami jelet adjon.
De Ferenc nem jelentkezett.
Egy hét múlva Ágnes bejelentette az eltűnését. A rendőrség feljegyzést készített. De amikor Ágnes elmondta, hogy Ferenc azt mondta „van valaki más”, a rendőr felnézett.
— Szóval… szóval önként ment el?
— Igen, de…
— Akkor ez nem eltűnés, asszonyom. Ez… ez válás.
És Ágnes hazament. És nyolc évig élt azzal, hogy Ferenc… Ferenc elment. Egy másik nőhöz. És soha nem nézett vissza.
De most… most minden megváltozott.
Mert Ágnes talált valamit.
A garázsban.
Valamit, amit Ferenc hagyott.
És ami mindent megkérdőjelez.
Ágnes takarított a garázsban. Nyolc év után. Végre. Mert a gyerekek mondták: „Anya, ideje továbblépni. Add el a házat. Költözz kisebbre.”
És Ágnes tudta, hogy igazuk van.
A garázs tele volt Ferenc dolgaival. Szerszámok. Dobozok. Régi papírok.
És akkor Ágnes talált egy régi táskát. Hátsó sarokban. Por alatt.
Kinyitotta.
Benne Ferenc régi telefonja. Kikapcsolva. Töltő nélkül.
Ágnes kivette. Nézte. És valami furcsa érzés lett az erekben.
Miért hagyta itt?
Ha elment… ha új életet kezdett… miért hagyta itt a telefonját?
Ágnes hazavitte. Megkereste a régi töltőt. Bedugta.
A telefon bekapcsolt.
És Ágnes látta az utolsó üzenetet. A kimenő üzenetek között.
Dátum: nyolc évvel ezelőtt. A hétfő reggel. Amikor Ferenc elment.
Üzenet: „Ott leszek. 8-kor. A tónál.”
És a címzett… a címzett nem volt nő.
Hanem egy férfi.
Gábor Szabó.
Ágnes nem tudta, ki az.
De most… most meg akarta tudni.
Ágnes rákeresett a névre. Gábor Szabó. És talált valamit.
Gábor Szabó. Ferenc régi üzlettársa.
Ágnes emlékezett. Ferenc és Gábor Szabó együtt dolgoztak. Egy logisztikai cégen. Tíz évvel ezelőtt.
De aztán… aztán összevesztek. Valami pénzügyi ügy. Ferenc sosem beszélt róla részletesen.
Ágnes csak annyit tudott: a cég bezárt. És Ferenc és Gábor soha többé nem beszéltek.
De most… most ez az üzenet.
„Ott leszek. 8-kor. A tónál.”
Ferenc nem egy másik nőhöz ment.
Ferenc… Ferenc találkozott Gábor Szabóval.
Nyolc évvel ezelőtt.
Azon a reggelen.
És soha nem jött vissza.
Ágnes felhívta a gyerekeit. Elmesélte. Megmutatta az üzenetet.
— Anya — mondta a fia, Márk. — Ez… ez mindent megváltoztat.
— Mit kell tennem? — kérdezte Ágnes.
— Menj a rendőrségre. Most már nem válásról van szó. Hanem… hanem eltűnésről.
És Ágnes tudta: a fia igaza van.
Mert Ferenc nem azért ment el, hogy új életet kezdjen.
Ferenc azért ment el, hogy találkozzon valakivel.
És soha nem jött vissza.