Eszter Székely ekkor ismét közbeszólt, hangja higgadt volt, tárgyszerű, mintha egy jogi előadást tartana.
– A közös használatú területeken elhelyezett kamerák alkalmazása jogszerű – mondta határozottan. – A munkába álláskor minden dolgozó aláírta az erről szóló hozzájárulást. Ráadásul a munkaszerződésben külön pont foglalkozik azzal is, hogy amennyiben felmerül az üzleti titok megsértésének gyanúja, a munkáltató jogosult belső vizsgálatot indítani, és ehhez minden rendelkezésre álló eszközt igénybe venni.
Erika Gál arca egy pillanat alatt elsápadt. Balázs Budai tisztán látta rajta, milyen erőfeszítéssel próbálja megőrizni a nyugalmát, de a feszültség egyre inkább eluralkodott rajta.
– Béla – fordult Balázs a pénzügyi igazgató felé –, volt mostanában bármi rendellenes a pénzügyi rendszerben? Szokatlan lekérdezések, jogosulatlan másolások?
Béla Kelemen elgondolkodva végigsimított az állán.
– Most, hogy szóba hozod… igen, volt egy furcsa eset – mondta lassan. – Két nappal ezelőtt észrevettem, hogy valaki lekérte az elmúlt egy év ügyfélszerződéseinek összesített adatait a könyvelési rendszerből. Ráadásul nem a pénzügyi osztályról érkezett a kérés.
– Honnan? – vágott közbe Balázs élesen.
– A HR-ről – válaszolta Béla, majd Erika felé pillantott. – Akkor azt gondoltam, valamilyen belső elemzéshez kellhet. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.
– Mert valóban elemzéshez kellett! – vágta rá Erika kapkodva. – Béradatokat hasonlítottam össze az árbevétellel. Teljesen megszokott módszer.
– Akkor kérem, mutassa meg az anyagot – mondta Balázs nyugodtan.
A levegő megdermedt. Erika tekintete Balázson pihent, és most először jelent meg benne bizonytalanság.
– Én… még nem fejeztem be – szólalt meg végül.
– Hol van a vázlat? – kérdezte Balázs továbbra is türelmesen. – A számítógépén? Megnézhetjük?
– Nem – felelte Erika túl gyorsan.
– Vagyis?
– Ez munkafolyamatban lévő anyag. Nem vagyok köteles bemutatni, amíg nincs kész.
Marcell Hegyi, aki eddig hallgatott, előrehajolt.
– Erika, ha nincs semmi takargatnivalója…
– Azért, mert megalázó! – csattant fel Erika. – Konkrét bizonyíték nélkül vádolnak. Öt éve dolgozom itt, és most pletykák alapján kihallgatnak.
– Nem szóbeszédről van szó – felelte Balázs egyenletes hangon. – Olyan információkról, amelyeket hitelesnek tartok. Amíg nem kapunk kielégítő magyarázatot, a vizsgálat folytatódik.
Felállt, és lassan végigsétált a tárgyalóban. Az ablakon túl már besűrűsödött az alkony, a város fényei sorra kigyulladtak. Valahol odakint, egy másik irodaházban a Status-Tech emberei várhatták az adatokat, amelyek előnyhöz juttathatták volna őket. Balázs érezte, hogy fogy az idő.
– Zsolt – szólította meg –, kérlek, nézd át a kamerafelvételeket. Különösen azokat az időpontokat, amikor Erika elhagyta az archívumot. Figyeld meg, volt-e nála mappa, adathordozó, bármi, ami információt tartalmazhatott.
– Rendben – bólintott Zsolt Katona, és már nyúlt is a telefonjáért.
– Eszter – folytatta Balázs –, készítsd elő a jogi hátteret a belső vizsgálathoz. Kell minden dokumentum, ami alátámasztja a jogainkat. Nézd át Erika munkaszerződését is, különösen az üzleti titokra vonatkozó részt.
– Intézem – válaszolta Eszter, jegyzetelni kezdve.
– Béla – fordult újra a pénzügyeshez –, szükségem van egy részletes listára minden olyan dokumentumról, amelyhez Erika hozzáférhetett. Főleg a kiemelt ügyfelek és stratégiai megállapodások érdekelnek.
– Azonnal nekilátok – mondta Béla, és bólintott.
Erika hirtelen felpattant.
– Nem köteles itt maradni! – kiáltotta. – Nincs joguk visszatartani!
– Üljön le – mondta Balázs hidegen. – Ez hivatalos értekezlet, és még nem ért véget. Az Ön jelenlétében tárgyaljuk a cég biztonságát érintő kérdéseket. Ha most elmegy, azt az együttműködés megtagadásának vesszük, ami további alapot ad a vizsgálatra.
Erika lassan visszahuppant a székbe. Kezei remegtek, ezért az asztal alá rejtette őket.
– Marcell – nézett Balázs a helyettesére –, vedd fel a kapcsolatot az IT-val. Ellenőrizzék Erika céges levelezését az elmúlt hónapból. Különösen a külső címzettek és a nagy méretű csatolmányok érdekelnek.
– Ez jogszerű? – kérdezte Marcell.
– Teljes mértékben – válaszolta Eszter. – A vállalati e-mail a cég tulajdona. Gyanú esetén a munkáltató jogosult az ellenőrzésre, ezt több bírósági döntés is megerősíti.
Marcell bólintott, majd kilépett a tárgyalóból, miközben tárcsázott.
Balázs visszaült az asztalfőre, és Erika felé fordult. A nő a lapot bámulta maga előtt, és most először tűnt valóban rémültnek.
– Erika – szólalt meg halkabban –, ha bármit tud, most érdemes elmondania. Ha kiderül, hogy valóban dokumentumokat akart átadni egy konkurensnek, annak súlyos következményei lesznek. Büntetőjogi felelősség is felmerülhet.
– Büntetőjogi? – emelte fel a tekintetét Erika.
– A Büntető Törvénykönyv 183. paragrafusa – magyarázta Eszter. – Üzleti titok jogosulatlan megszerzése és továbbadása. A büntetés pénzbírság, akár ötszázezer forintig, vagy két év szabadságvesztés. Súlyos kár esetén három év is lehet.
Erika arcát a kezébe temette.
– Én… nem akartam… – kezdte, majd elhallgatott.
– Folytassa – biztatta Balázs.
Megrázta a fejét, kihúzta magát.
– Nem. Ügyvéd nélkül nem mondok semmit.
– Ez az Ön joga – bólintott Balázs. – De a vizsgálat attól még megy tovább.
Ekkor nyílt az ajtó, és Zsolt lépett be egy tablettel.
– Balázs, átnéztem a felvételeket – mondta. – Találtam valamit.
Az asztalra tette az eszközt, és elindította a videót. A képen az archívum előtti folyosó jelent meg, az időbélyeg szerint előző nap, 18:47.
– Itt lép be Erika – mutatott a képernyőre. – Üres kézzel, csak a táskája van nála.
A felvételen látszott, ahogy Erika azonosítja magát, majd eltűnik az ajtó mögött.
– Most figyeljenek – mondta Zsolt, és előretekerte a videót. – Huszonhárom perccel később kijön.
Az ajtó újra kinyílt, Erika kilépett. A kezében egy vékony dosszié volt.
– Állítsd meg – szólt Balázs. – Közelíts rá.
A mappán piros matrica virított: „Bizalmas”.
– Ez az üzleti titkot tartalmazó iratok jelölése – magyarázta Béla. – Ilyet a kulcsügyfelek szerződésein használunk.
Minden tekintet Erikára szegeződött. Ő mozdulatlanul ült.
– Mi lett a dossziéval? – kérdezte Balázs.
– Továbbment a saját irodája felé – felelte Zsolt. – Ott nincs kamera. Negyven perccel később kijön, de a mappa már nincs nála.
– Akkor hova került? – kérdezte Marcell, aki időközben visszatért.
– Pontosan ezt akarjuk megtudni – mondta Balázs, Erika szemébe nézve. – Van hozzáfűznivalója?
Erika lassan felemelte a fejét. Hangja elcsuklott.
Ekkor Marcell telefonja megszólalt. Ránézett a kijelzőre.
– IT – mondta halkan. – Fontos.
– Tedd ki hangosra – utasította Balázs.
A vonal másik végén a rendszergazda hangja csendült fel:
– Ellenőriztük Erika céges levelezését. Több külső címre küldött üzenetet találtunk. Az e-mailek törölve voltak, de az archívumból visszaállítottuk őket. Az egyikhez csatolmány tartozott: szerződések másolatai.
– Mi állt a levélben? – kérdezte Balázs.
– Idézem: „A dokumentumok péntekig meglesznek. Utána megbeszélhetjük az átigazolás feltételeit. Remélem, az ajánlatuk méltóbb lesz ahhoz, amit most kapok.”
Síri csend telepedett a helyiségre. Erika zokogni kezdett. Balázs lassan hátradőlt.
– Azt hiszem, minden világos – mondta halkan.
Erika nem nézett fel. Balázsban egyszerre volt csalódottság és megkönnyebbülés: öt év bizalom veszett oda, de legalább időben derült ki az igazság.
– Marcell, kérd meg az IT-t, hogy minden helyreállított levelet archiváljanak, időbélyeggel együtt – utasította Balázs. – Teljes technikai jelentés kell.
– Már intézem – válaszolta Marcell.
Béla hátradőlt.
– Erika, miért? – kérdezte fáradtan. – Stabil fizetés, bónuszok…
– Stabil? – nevetett fel keserűen Erika. – 180 ezer. Tudja, mennyit keresnek máshol egy HR-vezetők? 250–300-at. Nekem évente öt ezret emelnek, miközben én viszem az egész osztályt.
– Ez nem mentség – vágta rá Balázs. – Lehetett volna tárgyalni. Felmondani. De nem eladni a céget.
– Tárgyalni? – csattant fel Erika. – Próbáltam. Fél éve. A válasz: „válság van”. Aztán az új IT-vezető azonnal 220-at kapott.
– Mert az IT bevételt termel – mondta Balázs hűvösen. – A HR támogató terület. Ezt tudta, amikor idejött.
– Támogató? – Erika felugrott. – Napi tizenkét órát dolgozom!
– Elég – zárta le Balázs. – Eszter, ismertesd a következményeket.
– A bizonyítékok alapján – kezdte Eszter – jogellenes hozzáférés, adatmásolás és átadási kísérlet történt. Ez súlyos szerződésszegés és üzleti titoksértés.
– Nem adtam át! – tiltakozott Erika.
– A kísérlet is jogsértés – válaszolta Eszter nyugodtan.
Zsolt ekkor újra megszólalt:
– Van még valami. A céges telefonról az elmúlt két hétben hét hívás ment ki ugyanarra a számra. A szám a Status-Tech HR-osztályához tartozik.
– Akkor minden összeállt – mondta Balázs.
– Hajlandó együttműködni? – kérdezte végül. – Mit adott át, kinek, mikor?
Erika sokáig hallgatott, majd halkan megszólalt:
– 250 ezret ígértek. Meg egy igazgatói pozíciót.
– És mit adott át? – kérdezte Balázs.
Erika ajka megremegett, majd elhallgatott, miközben a tárgyalóban minden tekintet rá szegeződött, és érezni lehetett, hogy a következő vallomás már nemcsak a sorsát, hanem az egész ügy végkimenetelét is meghatározza.