Az utóbbi időben azonban a család fő támasza akaratlanul is Viktória lett.
Andrásnak már tíz esztendeje működött a saját autómosója, és mindig büszke volt rá, hiszen a maga ura volt. Olcsó, de megbízható munkaerő dolgozott nála; tisztességesen megfizette őket, jutott nekik is, a családjuknak is, és neki is maradt annyi, amennyiből meg lehetett élni. Aztán egyik napról a másikra elküldték ezeket az embereket, és hirtelen szinte lehetetlenné vált új dolgozókat találni. András végül a társával együtt állt be autót mosni, csakhogy kevés volt a forgalom, a bevétel pedig látványosan visszaesett.
Viktória eközben az első szülési szabadság után, amikor Márton Pállal volt otthon, egy irodában helyezkedett el titkárnőként, kétnapos váltásban. Nem sokkal később a főnöke feltűnően gyakran kezdte őt dicsérni, előtérbe helyezni. Két alkalommal még vidékre is elkísérte egy szakmai konferenciára.
Aztán megszületett Boglárka Szalai, és Viktória a második gyerek után a vártnál hamarabb visszament dolgozni; az édesanyja vigyázott a kislányra. Ekkor a főnök már nem is titkárnői posztot ajánlott fel neki, hanem asszisztensi állást – előléptetést, ami ranggal és felelősséggel járt.
Viktória ragyogott az örömtől. Büszkén mesélte, hogyan készíti elő az iratokat az értekezletekre, mennyi érdekes emberrel találkozik, és mennyire tisztelettel bánnak vele, hiszen ő lett a vezető jobbkeze. Az öltözködése is kifinomultabb lett, és egyre gyakrabban kapott apró ajándékokat – szem előtt volt, számítottak rá.
Ezek a gondolatok újra felkorbácsolták András idegeit. Hirtelen megállt: mikor is volt az a bizonyos kiküldetés? Számolgatni kezdett, és ráeszmélt, hogy nem sokkal utána született Boglárka. A felismeréstől még a tenyere is izzadni kezdett.
Aztán elszégyellte magát. Meddig jutott, hogy már a saját feleségében sem bízik? Hiszen Viktória az ő nevetős, kedves Vikije volt, együtt jártak iskolába, és mindig jobban hitt neki, mint bárki másnak. Barátoknak sem adott meg akkora bizalmat, mint neki.
Elég volt ebből az őrületből – döntötte el. Semmi alapja ezeknek a gondolatoknak, és kész.
Gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, és elindult a mosóba. Rendbe kell tenni a dolgokat, embereket kell találni, hiszen megígérte Viktóriának az autót, még ha csak használtat is. És azt is, hogy Zoltán Rácz többé nem fogja őt hazafuvarozni.
A nap végül meglepően jól alakult. Két fiatal jelentkezett munkára, azonnal be is álltak műszakba. Látszott rajtuk, hogy értenek a kocsikhoz: alaposan dolgoztak, belső tisztítást és fényezést is vállaltak. András lelke lassan megnyugodott.
Este Viktória valóban hamarabb ért haza. Miután a gyerekeket lefektették, csend telepedett a lakásra, és András érezte, hogy valami folytatásra vár köztük.