Viktória Deák éppen induláshoz készülődött, András Székely pedig némán figyelte minden mozdulatát.
Viktória kilépett a fürdőből, csak egy törölköző fedte, az sem túl alaposan. András önkéntelenül is elidőzött a látványon. Két gyermeket szült, mégis megmaradt az alakja: formás csípő, feszes felsőtest, karcsú derék – mintha az idő megkímélte volna. Maga sem értette, miért lepődik meg ezen újra és újra.
– Miért nézel így? – fordult felé nevetve Viktória. – Ne bámulj már, munkába sietek. Te nem készülsz sehova?
– Ugyan már, Márton Pál iskolában van, Boglárka Szalai az óvodában, simán belefér – húzta magához András, magától értetődő mozdulattal. Viktória azonban azonnal kiszabadult az ölelésből. – Ne most, András, kérlek! Ma korábban kell beérnem, Zoltán Rácz kért meg, hogy a megbeszéléshez készítsem elő az anyagokat. Majd később, jó? – Egy gyors puszit nyomott a férje arcára, és már ki is bújt a karjai közül.
András lehuppant a fotelbe, homlokát ráncolva figyelte, ahogy Viktória a tükör előtt válogat a ruhák között. Parfüm, rúzs, egy utolsó pillantás önmagára. És mindez nem neki szól – ez a gondolat makacsul fészkelte be magát a fejébe. A főnökének igyekszik. Már megint az a Zoltán Rácz. Andrásnak elege volt abból, hogy állandóan róla hall.
Ráadásul pár napja az anyósa is elejtett egy megjegyzést: „Mondd csak, kire ütött ez a Boglárka, hogy ilyen szép vörös haja lett? Mint egy kis napsugár.”
A kérdés András gyomrában hideg csomót hagyott.
Valóban… kire?
– Na, én megyek – szólt Viktória, miközben a telefonját a táskájába csúsztatta. Még egyszer megnézte magát a tükörben, aztán a férjére pillantott. – Mi bajod van ma?
– Te is tudod – morogta András. – Este megint későn jössz haza, fáradtan. Miért nem hagyod ott ezt az állást?
– András, örültél, amikor végre több pénz lett. Két gyed alatt végig te tartottál el minket. Ne kezdd ezt megint. Mindenki irigyel, amiért Zoltán Rácz ennyire megbecsül, maga mellé vett asszisztensnek, jó fizetést ad, még ajándékokat is. Ráadásul most neked is gondjaid vannak a munkában, én legalább keresek. Ez baj? Igyekszem ma hamarabb jönni – mondta, majd szinte kisuhant az ajtón.
– Magához vette… ajándékokat ad – dünnyögte András, céltalanul járkálva a lakásban. – Hogy mondta? Maga mellé vette… Lehet, hogy Viktória túl sokat árult el?
Megrázta a fejét. Nem, ez képtelenség. Szerették egymást, ebben sosem kételkedett. Soha eddig.
Csak mostanában mintha valami láthatatlanul elmozdult volna köztük.
És nemcsak otthon volt feszültség.
András Székely autómosójában is egyre több probléma kezdett felbukkanni, és érezte, hogy ezek hamarosan az egész életére kihatnak majd.