Ilona Bíró nem szólt semmit. Csak nézte, ahogy Fruzsina Lukács óvatos mozdulattal kiveszi a kezéből a joghurtos poharat, mintha egy veszélyes tárgyat mentene meg.
— Ne-ne! — mondta Fruzsina aggódó hangsúllyal. — Abban speciális bifidobaktériumok vannak. Nem biztos, hogy jót tenne magának!
Ilona lenyelte a választ. Akkor még nem érezte fontosnak reagálni.
Nem sokkal később Fruzsina újabb bejelentéssel állt elő: főzni fog. Mindenkire. Ünnepélyesen, mintha ajándékot osztana.
Csakhogy a „mindenkire” készített ételek furcsák voltak. Drága alapanyagokból álltak, amelyeket kivétel nélkül ő maga vásárolt, és olyan kombinációkban, amelyekhez Ilona sosem tudott igazán hozzászokni.
— Ma kuszkusz lesz lazaccal! — jelentette ki ragyogva. — Meg avokádós smoothie!
Ilona illedelmesen megkóstolta. A kuszkusz íztelen volt, a smoothie pedig inkább emlékeztetett frissen nyírt fűre, mint italra.
— Fruzsi, nem lehetne egyszer egy kis krumpli fasírttal? — kérdezte egy alkalommal óvatosan.
A lány arca azonnal eltorzult.
— Ilona asszony, az rettentően nehéz étel! Terheli a szervezetet! Én csak az egészségét tartom szem előtt!
Ilona ekkor már sejtette: új szabályok születnek a házban.
Új rend, új szokások
A harmadik hét valódi „felfedezéseket” hozott.
— Anya — szólalt meg Csongor Dunai vacsora közben —, nem vennéd lejjebb a tévét? Fruzsi azt mondja, a hangos zajoktól migrénje lesz.
Ilona ránézett a képernyőre. A hírek alig hallhatóan szóltak.
— Fiam, én így is nehezen értem.
— Bírd ki egy kicsit! — csattant fel Csongor ingerülten. — Beteg az ember!
Ezután a nappali is „foglalt területté” vált.
Fruzsina jógaszőnyeget terített le, halk, de idegesítő zenét indított, és elkezdte a gyakorlatait. Egy órán át. Néha kettőn is.
— Ilona asszony — mondta illedelmes, bűnbánó hangon —, sajnálom, hogy elfoglalom a szobát, de nekem ez napi rutin. Az egészségem miatt.
Ilona a konyhában ült, és várta, hogy visszakapja a saját nappaliját.
— A hálószobában nem lehetne? — kérdezte egyszer.
— Ott rossz az energia — vágta rá Fruzsina ellentmondást nem tűrően. — Itt sokkal jobb a rezgés!
Rezgés. Ilona csak sóhajtott, és inkább mosogatni kezdett.
Konyhai hatalomátvétel
Az együttélés első hónapja igazi fordulópont lett.
Fruzsina belépett a konyhába, ahol Ilona éppen ebédet készített, majd fintorogva megállt.
— Ilona asszony, mi ez a szag? Maga olajon süt?
— Mégis min máson kellene?
— Az tele van rákkeltő anyagokkal! — háborodott fel őszintén. — Majd én megmutatom, hogyan kell ezt helyesen csinálni!
És már pakolt is. Az olaj ment a szekrény mélyére. A serpenyők „nem megfelelőek”. A fűszerek „ártalmasak”.
— Fruzsina — próbálkozott Ilona —, de ez az én konyhám…
— Csongorka! — kiáltott Fruzsina. — Magyarázd el anyukádnak az egészséges táplálkozást!
Csongor kelletlenül jelent meg.
— Anya, miért vagy ilyen makacs? Fruzsi szakember. Dietetikusi diplomája van!
Diploma. Ilona nem emlékezett, hogy erről valaha szó esett volna.
De nem vitatkozott.
Attól a naptól kezdve Fruzsina dirigált a konyhában. Ilona félrehúzódva nézte, ahogy a lány újabb ízetlen fogásokat készít olyan alapanyagokból, amelyek ára vetekedett az ő egyheti nyugdíjával.
Harc a fürdőszobáért
A csúcsot a fürdőszobai eset jelentette.
Ilona fáradtan ért haza, csak egy zuhanyra vágyott. Az ajtó zárva volt.
— Fruzsina, bent vagy?
— Igen, Ilona asszony! — szólt ki vidáman. — Hajpakolást csinálok! Még negyven perc!
Ilona leült a folyosón.
Egy óra múlva az ajtó még mindig zárva.
— Fruzsina!
— Jaj, bocsánat! Most testradírozok! Csak fél óra!
Másfél órát várt, hogy bejusson a saját fürdőjébe.
Amikor végre kinyílt az ajtó, Fruzsina lépett ki rajta rózsaszín arccal, drága krémek illatában.
— Ilona asszony — mondta gondoskodón —, nem gondolja, hogy a mosógépet máshová kellene tenni? Itt nagyon útban van.
Ilona a tükörbe nézett, amelyet idegen kozmetikumok pettyeztek.
És akkor megértette: vendég lett a saját lakásában.
Az utolsó csepp
A barátnők persze nem hallgattak.
— Ilona — mondta Mónika Balázs a rendelőben várakozva —, nézted mostanában magad a tükörben? Teljesen lefogytál!
— Semmi bajom — felelte fáradtan.
— Dehogynem! Tedd ki azt a lányt! Felnőtt férfi a fiad, alapítson külön családot!
— Ő az egyetlenem.
— És ezért egész életedben eltartod a nőit?
A szó megütötte Ilonát.
Mert igaz volt. Fruzsina nem dolgozott. „Megfelelő állást keresek” — mondta, már két hónapja. Közben Ilona és Csongor pénzét költötte krémekre, joghurtokra, egzotikus hozzávalókra.
Amikor Ilona meglátta a közüzemi számlát — a folyamatos fürdések és a légkondi miatt megduplázódott —, eldöntötte: lépnie kell.
Azonnal.
Mert a következő lépés az lesz, hogy a lakást Csongor nevére íratják.
„A fiatal család miatt” — mondaná ő.
„Így praktikusabb” — tenné hozzá Fruzsina.
Ő pedig végleg eltűnne a saját otthonából.
Aznap este Ilona korábban ment haza. Fájt a feje, rossz napja volt, csak csendre vágyott.
Csend azonban nem fogadta.
Nevetés hallatszott a konyhából — Fruzsina csilingelő hangja, és egy másik, idegen nőé.
Ilona sóhajtott. Megint vendégek. Természetesen bejelentés nélkül.
Levette a cipőjét, és bement a konyhába.
— Ilona asszony! — csapta össze a kezét Fruzsina. — Nem számítottunk rá ilyen korán!
„Én sem számítottam vendégekre” — gondolta Ilona, de nem mondta ki.
Az asztalnál egy huszonöt év körüli lány ült, feltűnő manikűrrel, harsány megjelenéssel.
— Hadd mutassam be — dalolta Fruzsina —, ő Réka Lengyel, a legjobb barátnőm. Réka…