— Enikő, mi ez a komolyság? Mi történt veled? — kérdezte Júlia, és a hangjából azonnal kihallatszott az aggodalom.
Enikő egy pillanatra lehunyta a szemét, majd lassan kifújta a levegőt.
— Azt hiszem, átvertek — mondta halkan. — És attól félek, hogy az, aki ezt tette velem… a saját férjem.
A találkozót Júlia ebédszünetére időzítették. Enikő addig sem tétlenkedett: mielőtt elindult volna, titokban lefotózta az összes gyanús iratot a telefonjával, majd a mappát gondosan visszatette a helyére, mintha soha nem nyúlt volna hozzá. A bankhoz közeli kis kávézóban ültek le, félreeső asztalnál.
Júlia némán lapozta végig a képeket. Ahogy haladt előre, az arca egyre zártabbá, komorabbá vált.
— Enikő… ez nagyon nem jó — szólalt meg végül. — A te aláírásod ügyesen van hamisítva, első pillantásra szinte tökéletes. De egy igazságügyi szakértő simán kimutatja majd, hogy nem a te kezed munkája. A gond máshol van. Ilyet egyedül nem lehet véghezvinni. A szüleid lakását nem lehetett volna fedezetként bevonni úgy, hogy te személyesen ne jelenj meg a közjegyzőnél. Ehhez segítők kellettek. Vagy a bankon belül, vagy úgynevezett „fekete” ingatlanos körökből.
Enikő ujjai remegni kezdtek a kávéscsésze peremén.
— Akkor… mit tegyek? — kérdezte alig hallhatóan.
— Először is: semmit nem árulsz el neki. Egyetlen fél szót sem. Azt kell hinnie, hogy továbbra sem sejtesz semmit. Másodszor: elkezdünk utánajárni. Megnézem, melyik banknál, milyen feltételekkel vették fel ezeket a hiteleket, és kik voltak az ügyintézők. Harmadszor pedig: azonnal szükséged van egy ütős ügyvédre.
Az ügyvédet Júlia intézte. András Simon pontosan olyan volt, amilyennek egy ilyen helyzetben lenni kell: ötvenes éveiben járó, szikár, precíz férfi, akinek minden mozdulatából fegyelem áradt. Meghallgatta Enikő történetét, alaposan áttanulmányozta a fotókat, majd tárgyilagos hangon összefoglalta a helyzetet.
— A férje sarokba szorította magát. Ilyen összegeket nem vesz fel az ember ok nélkül. Vagy hatalmas adósságai vannak, vagy belekeveredett valamiféle kétes üzletbe, és sürgősen pénzre volt szüksége. A mi feladatunk kideríteni, hová tűntek ezek a milliók, és bizonyítani, hogy önnek ehhez semmi köze. Gyorsan kell lépnünk, mielőtt megpróbálná értékesíteni a lakást valamilyen zálogkonstrukcióval.
Aznap este, mielőtt Marcell hazaért volna, Enikő kelt tésztát dagasztott káposztás lepényhez. A kezei rutinszerűen mozogtak, az évek alatt beidegződött mozdulatok gondolkodás nélkül követték egymást. A tészta rugalmas volt és engedelmes, de a fejében csak egyetlen szó visszhangzott újra és újra: áruló.
Erősebben nyomta bele az ujjait a lisztes masszába, mintha azon vezetné le mindazt a fájdalmat és dühöt, amit magában hordott. Úgy érezte, Marcell is pontosan ilyen hideg alapossággal formálta át az életét, saját hazugságaihoz igazítva mindent.
Sorban készültek a lepények: egyformák, szabályosak, akár az elmúlt évek napjai. Kívül rend, belül keserűség. Vacsorát főzött annak az embernek, aki anyagi romlást és megaláztatást készített elő számára. És ekkor döbbent rá, hogy képes lesz rá. Képes mosolyogni, tálalni, várni. Kivárni a pillanatot.
Marcell feldobott hangulatban érkezett haza. Enikő kedvenc süteményét hozta, átölelte, becézgette.
— Fáradt vagyok, mint a kutya, Enikém — mondta. — De hamarosan minden megoldódik. Olyan életünk lesz, amilyenről eddig csak álmodtunk. Csak még egy kis türelem.
Enikő gyomra felfordult az érintésétől és az üres ígéretektől. Mégis mosolygott, elé tette a vacsorát, kérdezgette a „projektről”, miközben belül lassan mindene megdermedt. A szerető feleség szerepét játszotta, de már tudta: ez egy idegen forgatókönyv.
A következő két hét kémfilmbe illő feszültségben telt. Nappal, amikor Marcell dolgozni volt, Enikő ügyvédhez járt, vallomást tett a bank biztonsági részlegének, amelyet Júlia bevont az ügybe. Éjszakánként, amikor a férje elaludt, óvatosan átnézte a telefonját és a laptopját. A jelszavakat ismerte — huszonöt év házasság nem múlt el nyomtalanul.
És végül rátalált. A számítógép egyik rejtett mappájában ott volt Marcell teljes kettős élete. Kiderült, hogy már fél éve felmondott a munkahelyén, és azóta egészen mással foglalkozott, mint amit Enikőnek elmondott, ezzel új irányba terelve az eseményeket, amelyek hamarosan még sötétebb titkokat ígértek.