Másnap reggel Tamás Horváth telefon csengetésre ébredt. Az egyik ügyfelétől.
— Tamás, láttalak a cikkben. Te vagy az, ugye? Eszter Molnár férje?
Tamás felült az ágyban.
— Volt férje. Elváltunk.
— Tudom. Olvastam. És… és tudod, mit gondolnak az emberek?
Tamás nem válaszolt.
— Azt gondolják, hogy te… hogy te kihasználtad őt. Hogy elvetted tőle mindent. És most… most én nem tudom, hogy… hogy dolgozzak-e veled tovább.
Tamás felugrott.
— Mi?! De minden törvényes volt! Minden papír aláírva!
— Tudom, Tamás. De tudod, mit számít? Nem a papírok. Hanem az, hogy… hogy az emberek mit gondolnak rólad. És most… most mindenki azt gondolja, hogy te… hogy te nem vagy rendes ember.
Az ügyfél bontotta a vonalat.
Tamás öt percig állt a telefonnal a kezében. Aztán hívta a következő ügyfelet. És a következőt. És a következőt.
És mindenki ugyanazt mondta:
„Tamás, sajnálom, de… de nem dolgozhatunk tovább.”
Egy hét alatt Tamás Horváth elveszített nyolc ügyfelet.
Két hét alatt tizenötöt.
Egy hónap alatt a HorvLog Kft. bevétele harmadára csökkent.
Tamás kétségbeesetten hívta Esztert.
— Eszter! Mit csináltál?!
Eszter hangja nyugodt volt.
— Semmit, Tamás. Csak… csak elmeséltem a történetemet.
— De te… te tönkreteszel! Az ügyfeleim mind elmennek! Tudod, mit jelent ez?!
Eszter elhallgatott egy pillanatra. Aztán azt mondta:
— Igen, Tamás. Tudom. Ez azt jelenti, hogy most te vagy, aki mindent elveszít. Mint én. Mint az összes többi nő, akit… akit kihasználtak a férjeik.
Tamás kiabált.
— De én nem csaltam! Nem törvénytelenül tettem! Minden aláírva!
— Tudom — mondta Eszter halkan. — De tudod, mi a különbség közöttünk? Az, hogy én segítek másoknak. Alapítványt csináltam. Nőknek. És te… te csak magadra gondoltál. És most az emberek… az emberek látják, milyen ember vagy.
Tamás bontotta a vonalat.
És akkor rádöbbent.
Eszter nem csinált semmi törvénytelent.
Eszter nem vádolta be.
Eszter nem perelte.
Eszter csak… csak beszélt.
És ez… ez volt a legerősebb fegyver.
Három hónappal később a HorvLog Kft. csődöt jelentett. Tamás eladta a házat. Eladta az autót. És beköltözött… egy kis lakásba. Harmincöt négyzetméter. A város szélén.
Pontosan olyan, mint Eszteré.
És Tamás minden nap ébredt azzal a tudattal, hogy az emberek… az emberek tudják, ki ő.
Nem bűnöző. Nem törvénytelen. Hanem… hanem valaki, aki kihasznált egy nőt. És most mindenki tudta.
Egy este Tamás véletlenül találkozott Eszterrel az utcán. Eszter épp kijött egy kávézóból. Egy nővel beszélgetett. Mosolyogtak.
Tamás megállt. Nézte őket.
Eszter észrevette. Megállt. Ránézett.
Tamás várta, hogy Eszter odalép. Hogy kiabál. Hogy gúnyolódik.
De Eszter… Eszter csak bólintott. Egyszer. Nyugodtan.
Aztán elfordult, és elment.
És Tamás megértette:
Eszter nem győzött, mert megbüntette őt.
Eszter győzött, mert… mert egyszerűen élt.
És boldogabb volt.
Nélküle.