Két hónap telt el a „közös döntés” óta. És Réka… Réka élt egyedül. Egy kis lakásban. Lilivel. Hat hónapos baba. És anya. Egyedül.
Márk… Márk néha eljött. Néha vitte Lilit. Néha adott pénzt. De legtöbbször… legtöbbször nem volt itt.
És Réka kérdezte magától: Miért érzem magam rosszul?
Ha ez közös döntés volt… akkor miért fáj?
Talán tényleg én vagyok a probléma.
Egy este, amikor Réka fektette Lilit, a telefon csörgött. Márk volt.
— Szia, Réka — mondta Márk. — Holnap eljövök Liliért. Elviszem egy hétre.
Réka megállt.
— Egy hétre? Hova?
— Dubajba — mondta Márk. — Bencével.
Bence. Márk legjobb barátja egyetem óta. Gazdag. Sikeres. És most… most ők ketten mennek Dubajba.
— De… de Lili hat hónapos…
— Réka — vágott közbe Márk —, a baba rendben lesz. Bence segít. És… és neked pihenésre van szükséged. Emlékszel? Dr. Varga is mondta.
Dr. Varga. Persze.
Dr. Varga mindig igazat mond.
Talán nekem pihenésre van szükségem.
Réka bólintott.
— Rendben. Rendben.
Márk felnevetett.
— Köszönöm, Réka. Tudtam, hogy megérted.
De Réka nem értette.
Réka semmit nem értett.
De félt kimondani.
Mert félt, hogy ha kimondja…
…akkor igazán őrült lesz.
Másnap délután Márk megérkezett. Lilivel a karján. Bence is vele volt. Magas, jóképű, elegáns.
— Szia, Réka — mondta Bence, és elmosolyodott. — Régóta nem találkoztunk.
Réka bólintott.
— Szia, Bence.
Bence körülnézett a kis lakásban.
— Szép lakás — mondta, de Réka hallotta a hangjában. Nem volt szép. Kicsi volt. Olcsó.
Márk fogta Lilit.
— Megyünk — mondta. — Egy hét múlva visszajövünk.
Réka nézte, ahogy Márk és Bence kimennek Lilivel.
És érezte: valami nincs rendben.
De mi?
Mit érzek?
Talán ez csak a hormonok. Talán csak a szülés utáni depresszió.
Talán Dr. Varga igaza van.
Talán én vagyok őrült.
Aznap este Réka leült a laptopja elé. Márk emailjei még ott voltak a közös fiókon. Réka… Réka nem akarta olvasni. De valami… valami húzta.
Ne nézd meg. Ne csináld.
De ha megnézem… ha megnézem, akkor talán megnyugszom.
Talán akkor meglátom, hogy tévedek.
Réka megnyitotta az emailt.
És amit látott… az megváltoztatta mindent.
Email Bencétől. Négy hónapja. Még Lili születése előtt.
Tárgy: Terv
„Márk, beszéltem Dr. Vargával. Azt mondta, hogy három-négy ülés alatt meg tudja győzni Rékát, hogy a válás az ő ötlete. Nyugi, nem fog gyanút fogni. Asszonyok ilyenek szülés után, könnyen befolyásolhatók. Aztán szabadon lehetsz. RS Könyvelés marad neked. Ő meg maradhat a babával. Mindenki nyer. :)”
Réka nem tudott lélegezni.
Mit olvasok?
Ez… ez nem lehet igaz.
Dr. Varga… Dr. Varga előre megbeszélt mindent Márkkal?
A terápia… a terápia csak… csak egy terv volt?
Réka lejjebb görgetett. Még egy email. Három hónapja.
Tárgy: Működik
„Bence, működik. Réka már elkezdi hinni, hogy ő a probléma. Dr. Varga zseniális. Még két ülés, és kész. Réka maga fogja mondani, hogy menjünk külön. És akkor… akkor szabad vagyok. Dubaj vár. :)”
Réka feláll a laptoptól. Remegett.
Nem.
Nem.
Ez nem lehet igaz.
Talán… talán én találtam ezt ki. Talán én írtam ezeket az emaileket. Talán én vagyok őrült.
Talán…
De akkor Réka eszembe jutott valami.
Márk soha nem használ hangulatjeleket. Soha.
De Bence mindig.
Ez… ez igazi.
Ez valódi.
Márk… Márk manipulált engem.
Dr. Varga… Dr. Varga segített neki.
Minden… minden terv volt.
És én… én hittem nekik.
Mert azt hittem, hogy én vagyok őrült.
Réka ült le a földre. És sírt.
Nem vagyok őrült.
Soha nem voltam őrült.
Engem manipuláltak.
De miért?
Miért?
És akkor Réka eszembe jutott valami más.
RS Könyvelés. A cégnév. Az én neveimből.
De Márk neve van rajta. Csak Márk neve.
Mert én… én voltam otthon. A babával.
És Márk… Márk vitte a céget.
De ki építette azt a céget?
Ki dolgozott négy évet? Ki tanította a diákokat? Ki csinálta az anyagokat?
Én.
Én csináltam mindent.
És most… most Márk viszi. Bencével. Dubajba.
És én… én itt maradtam. Egyedül. A babával.
Mert ők… ők győztek meg, hogy ez az én döntésem.
Réka felállt. Letörölte a könnyeit. És akkor tette azt, amit soha nem gondolt volna, hogy tesz.
Megkereste Dr. Varga számát.
És felhívta.