Kornél végül megtörte a csendet, amikor észrevette, hogy Orsolya makacsul hallgat.
– Mi van veled? – pillantott rá a visszapillantóból. – Ennyire kimerültél?
Orsolya nem válaszolt. Mit is mondhatott volna? Hogy a saját születésnapja ismét mások ünnepévé silányult? Hogy vagyonokat fizetett ki azért, hogy egész este a háttérben üljön, miközben körülötte mindenki átnéz rajta, mintha ott sem lenne?
A taxi fékezett a házuk előtt. Orsolya szinte azonnal kiszállt, és gyors léptekkel indult a lépcsőház felé. Kornél még rendezte a viteldíjat, majd sietve követte.
A lakásban Orsolya lerúgta a cipőjét, és szó nélkül a nappaliba ment. A kétszobás otthon, amely még a házasságuk előtti időkből az övé volt, némán fogadta, ugyanazzal az ismerős, üres csenddel. Kornél utána lépett be, arcán még mindig ott ült az este felszabadult jókedve.
– Orsi, most miért vagy ilyen? – kérdezte, miközben levette a zakóját. – Szerintem minden rendben volt.
Orsolya hirtelen megfordult. A szemében dühös könnyek csillantak.
– Rendben? Kinek volt ez rendben, Kornél? – a hangja remegett.
– Hát… mindenkinek – hebegte a férfi.
– Én nem hívtam meg a családodat a születésnapomra! – tört ki Orsolyából. – Veled akartam lenni. Csak veled. Ehhez képest betoppantak, mintha ez teljesen természetes lenne!
Kornél közbevágott volna, de Orsolya nem engedte.
– Huszonötezer forint, Kornél! – csattant fel. – Ennyit ettek-ittak meg! És senkinek nem jutott eszébe, hogy legalább felajánlja a számla megosztását!
– Csak fel akartak köszönteni… – mondta bizonytalanul.
– Felköszönteni? – Orsolya keserűen felnevetett. – Az anyád rám sem nézett. Te egész este a szüleiddel és Brigittával beszélgettél. Én voltam az ünnepelt, mégis láthatatlan maradtam!
– Ne túlozz már…
– Túlzok? – Orsolya közelebb lépett hozzá. – Mondj egyetlen pillanatot, amikor bármelyikük hozzám szólt! Egyet!
Kornél hallgatott, idegesen egyik lábáról a másikra állva. Orsolya csak megrázta a fejét, majd elment mellette a fürdőszoba felé. Le kellett mosnia magáról ezt az egész napot: a csalódást, a megaláztatást, a fájdalmat. A forró víz patakokban folyt végig rajta, összekeveredve a könnyeivel. Addig állt a zuhany alatt, amíg a bőre ki nem vörösödött, és a meleg víz teljesen el nem fogyott.
Amikor kijött, Kornél már aludt. Jellemző. Így kerülte el a konfliktusokat: elbújt az alvás mögé. Orsolya befeküdt az ágy saját oldalára, de a szemére nem jött álom. A sötétben az elmúlt évek képei peregtek le előtte.
A tavaly nyári tengerparti nyaralás. Fél évig spóroltak rá, romantikus utazást terveztek. Egy héttel indulás előtt azonban felhívta a anyósa, hogy orvosi okokból feltétlenül tengerre van szüksége. Így a kettesben töltött pihenés helyett Orsolya két héten át diétás ételeket főzött, panaszokat hallgatott, és az anyóssal ült a parton, miközben Kornél vízi csúszdákon szórakozott.
Aztán az édesanyja születésnapja. Orsolya gondosan lefoglalta az éttermi asztalt, összeírta a vendéglistát. Az ünnep napján azonban megjelent Kornél teljes rokonsága, egytől egyig. Az anyja zavartan mosolygott, próbált jó házigazda lenni, miközben szemmel láthatóan nem volt elég hely mindenkinek, és Orsolya már akkor érezte, hogy ez a történet itt még korántsem ér véget.