…hogy a tulajdon átruházása az egyik fél kifejezett hozzájárulása nélkül nem hajtható végre. Talán érdemes lenne még egyszer átgondolniuk – tette hozzá óvatosan.
– Szó sem lehet róla – csattant fel Géza Kozma. – Ilona, vagy most aláírod, vagy bíróság elé visszük az ügyet. Ott sokkal rosszabbul jársz.
Ilona Szilágyi kábultan lépett ki az irodaházból. Géza már beült az autójába, és szó nélkül elhajtott; még annyit sem mondott, hogy hazaviszi. Ilona ott maradt a járdaszegélynél, kezében a táskájával, teljesen tanácstalanul. Huszonnyolc év… ennyi fért bele egyetlen délutánba, mielőtt darabokra hullott volna.
Autóbusszal ment haza. Amikor a kulcsot a zárba illesztette, úgy remegett a keze, mintha lázas lenne. A lakás, amelyet mindig otthonának érzett, most idegenül, hidegen fogadta. Tényleg elveheti tőle mindezt egyik napról a másikra?
Leült a konyhában az asztal mellé, és kitört belőle a zokogás. Nem egyszerű sírás volt ez: inkább kétségbeesett, állatias jajgatás. Egyetlen óra leforgása alatt omlott össze az élete – a házassága, az otthona, a jövője.
– Most mégis mit csináljak? – suttogta maga elé.
Ekkor megszólalt a telefonja. A kijelzőn a lánya neve jelent meg.
– Szia, anya! Minden rendben? – csilingelt Boglárka Molnár hangja.
– Boglárkám… – Ilona hangja elcsuklott, alig bírta visszatartani a sírást.
– Anya, mi történt? Megijesztesz.
– Apád… beadta a válópert – bukott ki belőle. – El akarja adni a lakást.
– Tessék?! Mikor derült ez ki?
– Ma. A közjegyzőnél.
– Anya, nyugodj meg, kérlek. Mondd el elejétől a végéig.
Ilona elmondott mindent: a papírokat, a sietséget, Géza fenyegetéseit. Boglárka hosszú ideig hallgatott a vonal másik végén.
– Aláírtál bármit? – kérdezte végül.
– Nem. Eljöttem onnan.
– Jól tetted. Figyelj rám: holnap munka után elmegyek egy ügyvédhez. Kiderítjük, mit tehet és mit nem.
– De mi van, ha bíróságra viszi? – remegett Ilona hangja.
– Anya, nélküled nem dönthet. Hidd el.
Hiába próbálta magát ezzel nyugtatni, az éjszaka álmatlanul telt. Géza nem ment haza.
Másnap Boglárka egy fiatal ügyvéddel érkezett. Ilona meglepetten nézte a farmert és az egyszerű inget – egészen mást képzelt el.
– Levente Lengyel vagyok – mutatkozott be a férfi. – Meg tudná mutatni az iratokat?
– Milyen iratokat? – hebegte Ilona. – Nincs nálam semmi különös.
– A lakás papírjait, tulajdoni lapot.
Ilona a szekrényhez lépett, és elővette a gondosan elrakott mappát. Levente negyedórán át tanulmányozta a dokumentumokat, majd felnézett.
– Értem. Az ingatlan kizárólag a férje nevén szerepel.
– Hogyhogy csak az övén? – hördült fel Ilona. – Együtt vettük!
– Itt egyetlen aláírás van. Az övé.
– De én is fizettem bele…
– Akkor miért nem került fel az ön neve is?
Ilonának bevillant a régi beszélgetés. Géza szerint így egyszerűbb volt, gyorsabb, kevesebb papír.
– Azt mondta, házasok vagyunk, mindegy.
Levente lassan megrázta a fejét.
– Papíron valóban az övé. De van egy lényeges körülmény.
– Micsoda?
– A lakást a házasság ideje alatt vásárolták, így közös vagyonnak minősül. Váláskor önt a fele megilleti.
– És eladhatja?
– Csak az ön írásos beleegyezésével. Enélkül senki nem intézi el az adásvételt.
Ilona nagyot sóhajtott, mintha súlyt vettek volna le a mellkasáról.
– Tehát hazudik nekem.
– Megpróbál megfélemlíteni. Bíróságon kérhetne engedélyt, de az hosszú és kockázatos.
– Ha nem írok alá semmit?
– Akkor egyelőre nincs eszköze.
Boglárka megszorította az anyja kezét.
– Anya, ne írj alá semmit nélkülünk.
Este Géza megjelent. Amikor meglátta a konyhában Boglárkát és az ügyvédet, az arca elkomorult.
– Mi folyik itt? – mordult rájuk.
– Apa, beszélnünk kell – mondta Boglárka higgadtan.
– Nincs miről. Én már döntöttem.
Levente felállt.
– Géza Kozma, a felesége beleegyezése nélkül nem rendelkezhet a lakással.
– Fiatalember, ne szóljon bele olyanba, amihez semmi köze.
– De van. Ilona érdekeit képviselem.
Géza gúnyosan felnevetett.
– Ilona, fejezd be ezt a komédiát. Írd alá, és lépjünk tovább.
– Nem fogok aláírni – felelte csendesen.
– Akkor találkozunk a bíróságon.
– Rendben – mondta Levente. – Csak számoljon vele, hogy ez akár egy évig is eltarthat.
Géza gyűlölettel mérte végig az ügyvédet, majd egy pillanatra elhallgatott, mintha új terv körvonalazódna benne.