A sírok emléke és a jóba vetett hit azonban nem halványult el benne.
Nem bosszúért tért vissza.
Nem ököllel akart igazságot szolgáltatni.
Azért jött, hogy kimondasson mindaz, amit elhallgattak.
Hogy a törvény mondja ki az ítéletet, ne az indulat.
A csengő hangja élesen hasított a csendbe, mintha lövés dördült volna.
Exkluzív lakópark. Egyenruhás portás. Tükörfalú lift. A levegőben drága parfümök nehéz illata keveredett a polírozott márvány hideg szagával.
Az ajtót Erika Hegedűs nyitotta ki. Selyemköntös volt rajta, arany sárkányokkal hímezve, egyik kezében borospohár, az arcán a megszokott, fölényes nyugalom. Úgy állt ott, mint akihez a világ alkalmazkodik.
Nemcsak a vaníliás–szantálos illat árulkodott a luxusról, hanem az a dermesztő magabiztosság is, amely belőle áradt. Minden mozdulata azt sugallta: túlélte a poklot, és nemcsak sértetlenül került ki belőle, hanem keményebben, kérlelhetetlenebbül, mint valaha. A küszöbön állva maga volt az ítélet — a múlt, amely elől többé nem lehetett elfordítani a tekintetet.
— Kit keres? — kérdezte fagyosan, végigmérve a látogatót tetőtől talpig. Hangja metsző volt, tele azzal a megszokott gőggel, amely azok sajátja, akik hozzászoktak ahhoz, hogy nekik mindig igazuk van.
Tekintete végigsiklott az olasz bőrből készült cipőn, a hollófekete, matt körmökkel ápolt kézen, az ezüstcsattal összefogott, hibátlan frizurán. Végül megállt az arcon. Nyugodt volt. Zárt. Érzelemmentes, mintha márványból faragták volna.
— Nem vásárolok semmit — legyintett ingerülten. — Jótékonykodni sem szoktam. Rossz emelet.
— Nem kérni jöttem, Erika néni — szólalt meg a nő. Hangja mély volt és egyenletes, akár víz, amely kőnek feszül. Erika akaratlanul is összerezzent. — Azért vagyok itt, hogy visszavegyem, ami az enyém.
A név. A hangsúly. Valami megmozdult benne. Egy régi, eltemetett emlék: temetések, hamis könnyek, félhomályos hivatalok, sietve aláírt papírok.
— Ismerjük egymást? — kérdezte, még igyekezve megtartani felsőbbrendűségét, de hangjába már bizonytalanság vegyült.
A látogató előrelépett a lépcsőház árnyékából az előtér vakító fényébe. A kristálycsillár szikrázva verte vissza a fényt a tükrökből. Az arca tisztán látszott: határozott vonások, mély, éber szemek, szorosra zárt ajkak.
— Nem ismersz meg, nagynéni? — mondta halkan, mégis súlyosan. — Én vagyok az. Lilla Fodor.
A pohár megremegett Erika kezében. A jég megcsörrent, a vörösbor kilöttyent, sötét foltot hagyva a selymen — akár egy jel, amely a számlát hirdeti.
Erika arca egy pillanat alatt hamuszürkévé vált. Hátralépett, megbotlott a szőnyeg szélében, mintha ösztönösen menekülni akarna attól, amit maga mögött hagyott.
A döbbenetet félelem követte. Aztán, védekezésként, felöltötte a megszokott támadó magabiztosságot.
— Lilla? És akkor mi van? — nevetett fel erőltetetten. — Tizenöt évet késtél! Minden törvényes volt! Gyámhatósági engedély, közjegyzői aláírás, rendben lévő iratok! Belekötni sem lehet!
Hadarta a szavakat, mintha saját magát próbálná meggyőzni. A szeme azonban elárulta a pánikot.
— Igen, papíron hibátlan volt — felelte Lilla, és nyugalma fenyegetőbbnek hatott bármilyen kiabálásnál. — Csak első ránézésre.
Beljebb lépett, elhaladt a megdermedt asszony mellett, és egy fényes, fekete faasztalra tette prémium bőrtáskáját. A zár kattanása úgy visszhangzott, mint egy lövés.
— Az engedély valóban megszületett — folytatta higgadtan. — Az én részem eladására, azzal az indokkal, hogy javuljanak a lakhatási körülményeim.
Aztán kimondta a teljes nevet:
— Erika Hegedűs, egy apró részletről megfeledkezett.
A körülmények javítása nem azt jelenti, hogy egy árvát egy omladozó viskóba száműznek, hanem azt, hogy valóban jobb helyre kerül.
Erika felkacagott, túl hangosan, túl élesen.
— Bizonyítsd be! — csattant fel. — Hol vannak az iratok? Ennyi idő után? Ki hinne neked?
Lilla tekintete meg sem rebbent. Kinyitotta a táskát, és az első dossziét az asztalra helyezte.
— Nekem nem hit kell, nagynéni. Tények kellenek.
A papír laposan feküdt a felületen, a keze nem remegett, a hangja sem.
— Első tény: itt van a Zarjecsnaja utca 47. szám alatti ház hivatalos, visszamenőleges piaci értékbecslése, amely a következő megállapításokra jutott.