— Tudod, Zsuzsanna Bíró, mi lenne az idei szilveszter legszebb ajándéka? — Ákos Deák még csak felé sem fordította a fejét, miközben beszélt. Nyugodtan töltött magának pezsgőt, hátradőlt a széken. — Az, ha nem léteznél. Komolyan. Felébrednék reggel, és te egyszerűen eltűnnél. Mintha sosem lettél volna.
Zsuzsanna a tűzhely mellett állt. A serpenyőben egymás után fordította meg a húspogácsákat. Egyet. Még egyet. A harmadikat. Az olaj sistergett, apró cseppek pattantak szét. Nem nézett hátra.
— Hallasz egyáltalán, vagy megint a saját kis világodban lebegsz? — Ákos hangja élesebb lett.
— Hallak — felelte higgadtan. — Menj, igyál még egy pohárral. Tíz perc van éjfélig.
A férfi gúnyosan felnevetett, majd felállt. Zsuzsanna hallotta, ahogy a nappaliban csörömpöl a poharakkal. Feltekerte a tévét, olyan hangosra, hogy betöltse a lakást. A nő elzárta a gázt, megtörölte a kezét a konyharuhában, majd az asztalról felvette azt a dossziét, amelyet már reggel odakészített. Felment a hálószobába, és hanyatt feküdt az ágyon, a takarón kívül maradva. A keze nem remegett. Lent Ákos kiabált valamit, majd harsányan nevetett — egyedül.
Amikor az óra elütötte az éjfélt, Zsuzsanna lehunyta a szemét. Másnap a férfi egy egészen új valóságban ébred majd fel. Olyanban, amelyet ő hét hosszú éven át, lépésről lépésre készített elő számára.
Minden a garázsban kezdődött.
Fél év telt el azóta a közúti baleset óta, amikor Zsuzsanna végre rászánta magát, hogy átnézze az apja hátrahagyott holmiját. Addig halogatta, ameddig csak tudta. Ákos azonban folyamatosan sürgette: a helyet ki kell üríteni, bérbe lehetne adni, kár, hogy üresen áll. Minden este szóba hozta — vacsora közben, a tévé előtt ülve, úgy, hogy közben rá sem pillantott.
A munkapad mögött egy régi jegyzetfüzetre bukkant. A bőrborító megkopott, megrepedezett. Az apja ebbe jegyezte fel az összes hivatalos papírt, amit valaha aláírt: dátumokat, ügyszámokat, összegeket. Ahogy Zsuzsanna lapozott, a keze jéghideggé vált. Ott volt egy bejegyzés a cég átadásáról Ákos Deák nevére. Az időpont: pontosan egy héttel az esküvő előtt. Mellette az apja kézírása: „Nem az én tudtommal történt. Ellenőrizni.”
Zsuzsanna leült a hideg betonra. A garázsban nyirkos volt a levegő, gumi és por szaga keveredett. Hosszú ideig mozdulatlanul ült. Végül felállt, a jegyzetfüzetet a kabátja alá rejtette, és hazament.
Ákos az ajtóban várta.
— Három órája eltűntél. Gondolom, a vacsorát majd én melegítem meg magamnak? Vagy szerinted én vagyok itt a házvezető?
— Mindjárt megcsinálom — mondta Zsuzsanna, és szó nélkül elsétált mellette a konyha felé.
— És fejezd már be azt a garázsban való turkálást — tette hozzá a férfi. — Nincs ott semmi. Az apád, nyugodjék békében, rendes ember volt, de akkora felfordulást hagyott maga után, hogy az kész katasztrófa.
Zsuzsanna feltette a serpenyőt a tűzre. Nem válaszolt. Ákos még egy pillanatig állt az ajtóban, aztán elment. A tévé kattant. Zsuzsanna elővette a jegyzetfüzetet, az asztalra tette, kinyitotta a megfelelő oldalon, és újra elolvasta. Ezután a lehető legmélyebbre csúsztatta a fiókban, a lisztes- és rizses zacskók alá.
Egy héttel később felkereste az ügyvédet. Somogyi Lajos végighallgatta, nem szakította félbe. Jegyzetelt. Amikor Zsuzsanna befejezte, a szemüvege fölött nézett rá.
— Húsz év telt el azóta — mondta lassan. — Tudja, hogy ez szinte reménytelen? Nem elég apró hibákat találni az iratokban. Hamisítás kell. Szándékosság. Bizonyíték.
— Meg fogom találni — szorította meg Zsuzsanna a táskája fülét.
— Ez akár évekig is eltarthat. Talán még tovább. Garanciát nem tudok ígérni.
— Nekem van időm.
Az ügyvéd bólintott. Mintha megértett volna valamit. Megnevezte a munkadíját. Zsuzsanna elővette a borítékot. Somogyi Lajos meglepődött.
— Hiszen ön nem dolgozik. A férje ad erre pénzt?
— Apám hagyott rám egy kisebb betétet — felelte. — Ákos nem tud róla. Apránként vettem ki. Félretettem.
Az ügyvéd átvette a borítékot, és az íróasztal fiókjába tette.
— Rendben. Akkor az archívumokkal kezdünk. Szükségünk lesz az édesapja cégének alapító okiratára. Az eredeti példányra. Ha Ákos valóban… ha valóban hamis iratokkal dolgozott, akkor az eltéréseknek nyoma maradt.